Aki a legendás Cadillac veteránkorú csodáira kíváncsi, hát kapja magát, és meg se álljon
Törökbálintig, ahol a Dulácska utca 2. szám alatt találja a Cadillac Múzeumot! Arról, hogy mikor, hogyan alakult a páratlan gyűjtemény, mit talál benne a látogató, Kubik Zsolt tulajdonos szolgált felvilágosítással.
– Honnan indult és mikor, milyen gondolatból született a gyűjtemény, amely immár múzeummá lett?
– Maga a gyűjtemény Garamvölgyi Gyula keszthelyi lakos több évtizedes munkája során jött létre, ő alapította a múzeumot Keszthelyen. Volt ott egy boltja, mögötte pedig egy épületben álltak az autók. Volt, amelyik fedél alatt, némelyik a szabad ég alatt. Én akkor kapcsolódtam be, amikor az autók már egy a kiállítás részét képezték, aztán három évvel ezelőtt megvásároltam befektetés céljából. Ezután pedig fejleszteni kezdtem. Sajnos, Gyula két hónappal ezelőtt meghalt, ezért már nem tudtam megmutatni neki, hogy hol él tovább a gyűjteménye.
– Miért éppen ez a Cadillac-gyűjtemény ihlette meg?
– Azért, mert a Cadillac teljes történetét felvázolja. 1902-ben kezdődött az autógyártás, amikor évente még csak három darab jármű készült. A legöregebb autónk ebből a sorozatból való, 1905-ben készítették. A Cadillacnál tízévenként volt modellváltás, így tizenhárom autó öleli fel a márka történetét. Minden autónak van saját részlege, zárt vagy nyitott formában. A kiállítás értékét növeli, hogy mindegyik indítható, azaz még az 1905-ös modell is működőképes!
– Tehát tizenhárom autó van a múzeumban. Honnan kerültek elő a gyűjtemény darabjai?
– Hat autó az Egyesült Államok hat különböző államából jött, hat további autó más-más európai országból, például Hollandiából, Németországból származik. A kiállítás darabját képezi olyan autó is, mint például a La Salle, amelyet a Keresztapa című filmben is használtak! Ezért is látható Sonny Corleone, azaz James Caan filmszínész fotója az autó ablakában. Ezt az Cadillacet Gyula árverésen vásárolta Amerikában.
– Nem mindennapi járművek állnak itt a múzeumban…
– Nem bizony! Nagyon kacifántos a történetük, mindegyiknek van valamilyen mondanivalója. A kiállításon egyórás tárlatvezetést tartunk, ami inkább az érdekességekről, mint a szakmai dolgokról szól.
– Hű ez nagyon izgalmas! Osszon meg velünk egy-egy sztorit!
– Van például olyan autó, mely korban Marilyn Monroe-hoz vagy Elvis Presley-hez kötődik, ugyanilyen autókat használtak ők is. Külön érdekesség az 1936-os modell, amiből összesen csak százhat darab készült. Annak ellenére, hogy csak tizenhárom autónk van, valamennyi ritkaságszámba megy. Ugyanakkor elmondhatom, ilyen tematikus Cadillac-kiállítás csak nálunk van, sehol másutt nincs a világon. Európában egyáltalán nincs, csak Chicagóban, a Cadillac főhadiszállásán, pontosabban, attól ötven kilométerre, Dexterben van egy hasonló…
– Melyik Cadillac a kedvence?
– Igazából a második világháború előtt gyártott, akkor is, most is csodaszámba menő autók tetszenek. Ilyeneket már nem látni a hirdetésekben, legfeljebb aukciókon kelnek el. Ha nézegetem őket, minden alkalommal elámulok. Lenyűgöz az 1905-ös gyártmány, aztán a másik filmszereplő, amelyet a Houdini című mozifilm készítői használtak. Mind-mind csoda!
– Mi a helyzet a későbbi gyártmányokkal?
– Az ötvenes, hatvanas és hetvenes években gyártott autókat azért ma is meg lehet vásárolni, sok példányuk ma is forgalomban van. Nálam, Törökbálinton szokott lenni a Cadillac Club találkozó, ott például feltűnnek a hatvanas években gyártott Cadillacek.
– Vagyis odagurulnak?
– Így van, beindulnak, működőképes mind. Most állnak, de csinálok egy nyitható portált, ahol ki tudnak gurulni.
– Említette, hogy a Garamvölgyi úrtól készen vette múzeumot, aztán fejlesztette. Mivel, hogyan?
– Voltak autók kisebb bajjal, azokat megcsináltattam. Ezenkívül a múzeum mellé létesítettem egy komolyabb ajándékboltot, ahol olyan termékekből lehet vásárolni, amiket mi készítünk, például saját tervezésű pólókat és egyéb ajándéktárgyat. Nyitottunk egy kis kávézót is, ahol például a Cadillac Club találkozók alkalmával a résztvevők le tudnak ülni beszélgetni, kávézni…
– Mikor nyílt meg ez a múzeum?
– Törökbálinton öt hónapja, májusban.
– Gondolom, nem véletlenül választotta a törökbálinti helyszínt?
– Azért nyitottunk itt, mert közel a budai régió, Törökbálint, Érd, Diósd és az M1-es is, számított az autópálya közelsége, a győri és a székesfehérvári vonal, jó a lokáció.
– Milyen az érdeklődés, mennyien látogatják a múzeumot?
– Lassú a felfutás, de egyre többen jönnek. Van érdeklődés, viszont kell egy-két év, míg jobban megismerik, hiszen teljesen új helyen van.
– Kik látogatták eddig?
– Eléggé széles a paletta, iskolás csoportoktól kezdve nyugdíjasokig. Voltak már nálunk Kecskemétről, a Mercedes gyárból, sőt, egyszer egy egész autószalon minden dolgozója kijött és megnézték a kiállítást. Amúgy nagyon vegyes a látogató közönség, például meglepő módon sok anyuka jön gyerekekkel, végig nézik a múzeumot, eltöltenek akár két órát is, mert a tárlatvezetést a laikusok is élvezik. Például az egyik autó tervezésében Pininfarina is részt vett, ami a hétköznapi embert is érdekli. De ha valaki szakmailag érdeklődik, a fölkészült kollégák neki is tudnak újat mondani, például milyen motorral készültek az autók, melyiknek mi volt az előnye, a hátránya.
– Ha rátalálna egy-két további autóra, elképzelhető a kiállítás bővítése?
– Itt nem tudok bővíteni, mert pont elfér ez a tizenhárom autó. Azonban kaptam már megkeresést, nemrég egy idősebb úr, aki Amerikából jött haza, egy nagyon szép Cadillacket szeretett volna betenni a múzeumba. Vagyis a jelentkezők nem feltétlenül akarnak eladni… A szomszédunkban, Gazdagréten található egy Brougham, ami 1957-ben a világ legdrágább autója volt és csak négyszáz példányt csináltak belőle. Na, ezt a darabot is szívesen látnám a kiállított autók között!
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre