A Dunakanyar Oldtimer Egyesület június 24-én a Zsámbéki Kistérségben tartotta meg szokásos, éves rendezvényét. A Gerecse Hegység legszebb tájain, majd Süttő felől Bajóton át Csobánkáig vezetett út. A túrát tarkították a résztvevők ügyességét, felkészültségét, kulturális ismereteit próbáló feladatok. Kemény Attilával, az egyesület vezetőségi tagjával, az esemény egyik szervezőjével idéztük fel a találkozó emlékezetes pillanatait.
– Honnan indult, merre vette a csapat az irányt, és milyen feladatok tették próbára a résztvevőket?
– Rajtállásunk Biatorbágyon, a Vasútállomás melletti P+R parkoló volt, itt gyülekeztek a résztvevők. A reggeli elfogyasztása és egy rövid eligazítás után 9:30-tól percenként indítva kezdtek neki a mintegy 120 kilométeres túrának. Zsámbék volt az első állomás, a Romtemplom melletti füves területen három, reggeli testmozgásnak is beillő feladatot kellett megoldani.
– A táj telis-tele csodás kulturális emlékekkel. Próbára tettétek a versenyzőket ilyen vonatkozásban is?
– Minden évben próbálunk a játékos feladatok mellett, az adott útvonalon valamilyen kulturális látnivalót is betenni a túrába. Zsámbékról Bajnára vezetett az út, ahol a nagyon szépen felújított Sándor-Metternich kastélyt látogatták meg a versenyzők, végig járták az összes termet, a látottakról pedig tesztlapot kellett kitölteniük. Parkolni a gyönyörű kastélyparkban lehetett, örülünk, hogy mindenki betartotta a kastély kérését, és nem hajtott a fűre, valamint lépésben haladt a murvás úton. Ez volt az idei rendezvényünk fő attrakciója, tulajdonképpen eköré szerveztük a túrát. Tardos volt a következő állomás, a helyi Kemencés Fogadóban pedig az ebéd.
– Itt egy kicsit lazíthattak a résztvevők, vagy adtatok nekik feladatot?
– Itt is volt feladat, nevezetesen, egy tálcára kihelyezett halomnyi gyújtógyertya közül ki kellett választaniuk négy egyformát, amiket egy régi Opel hengerfejbe kellett be- és kitekerniük. A kérésünk nem a típusba való gyertya megtalálása volt, hanem egész egyszerűen, négy egyforma gyertya kiválasztása, vagyis az érintkezőnek, színnek, formának, hőértéknek stimmelnie kellett.
Nem hagytatok sok pihenést a versenyzőknek. Feladat, feladat után?
– Pihenni két állomás közötti etapon lehetett. Indulás előtt direkt felhívtuk a figyelmet arra, ez alapvetően túra, nem pedig autóverseny. Ehhez képest mindig akad, akinek nagyon sürgős a célba érés. Ebéd után Péliföldszentkeresztre ment a csapat, a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont melletti parkolóba, ahol egy úgynevezett, 1/100-as feladatot kellett végrehajtani. Ezt egy kupasorozat a részeként pontoztuk, amelyet az AKH Gumicentrum szponzorál, és négy túrán elvégzett feladatok összesített pontja alapján nyer majd valaki. Innen Tinnyére, a Garancsi-tó melletti Üvegtigris Étteremhez vezetett az út, ahol különböző autótípusokat kellett felismerni az emblémájuk alapján. Nem volt könnyű, mivel régi, már nem létező vagy ritkán előforduló darabokat válogattunk össze annyi könnyítéssel, hogy minden borítékban volt mai típus, úgymint Lada, Tesla, Maserati. A büfében pedig egy kupon ellenében mindenki kapott fagyit, üdítőt vagy kávét.
– Mikor, hol ért véget a túra?
– Délután 3 órára ért az első csapat a célállomásra, a Csobánkai Sportpályára, ahol élőzenekaros koncert várta a befutókat. Jöttek szépen sorban, mindenki megvárta a többieket, és viszonylag gyors díjkiosztó keretén belül díjaztunk az 1970 előtti, az 1970-1980 között, valamint az 1980-1989 között gyártott járművel érkezetteket. Így három első, második, harmadik helyezettet és szokás szerint tizenhat különdíjat osztottunk ki. Idén a három első helyezett a jövő évi Hungária koncertre kapott két-két jegyet, a második díj a Maróti Motorkerékpár Múzeumba szóló párosbelépő volt, a harmadik díj pedig egy Lotus Cleaning autóápolási csomag.
– Hány és milyen autó indult?
– Egészen pontosan 67 darab. Nagy örömünkre a megszokott résztvevőinken kívül két Citroën Traction Avant is érkezett a rendezvényre, így színesítve a Ladák, Skoda Felíciák, BMW-k, Porschék sorát. Ami nekünk a legfontosabb: mindenki elégedetten távozott. Természetesen a negatív véleményeket is elfogadjuk, hiszen abból tudunk építkezni, de a résztvevők között sétálva, beszélgetve, sokak szájából elhangzott, hogy a miénk az országban a legjobb egynapos rendezvény!
– Csak sejtem, hogy egy ilyen színvonalas túrát nem akármilyen szervezési munka előz meg.
– Igyekszünk gondosan eljárni, hónapokkal előre beszerzünk minden területfoglalási engedélyt, egyeztetünk az étteremmel, kitaláljuk a feladatokat, és azokhoz megcsináljuk az eszközöket is. A kiosztott díjakat is mi készítjük. Nekünk jó érzés, ha egy rendezvényünk után mindenki örömmel, élményekkel gazdagon, elégedetten megy haza. És jól esik, hogy évről évre pozitív visszajelzéseket kapunk. Ezért csináljuk!
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre