Fedett, klimatizált, terebélyes méretű garázs a kertvárosban, telis-tele vadonatúj állapotú, veterán Mercedesekkel. És az oldalfalakon végig futó polcok matuzsálemi rádiókkal, lemezjátszókkal, szalagos magnókkal telezsúfolva. Hihetetlenül gazdag, különleges gyűjtemény. A tulajdonos kérésére nevét nem említem, anonimitását tiszteletben tartva, Gyűjtőnek hívom. Annyit elárulok, hogy a Gyűjtő a Mercedes Benz Classic Magyarország egyesület tagja. Benyitunk a garázsba, és ott a Gyűjtő, lépésről lépésre valamennyi gyűjtemény történetét meséli el.
Sarokban egy P10-es Pannónia
– Egy idős úrtól szatyorban megvettem az egészet. Összeírtuk, hogy milyen alkatrészek kellenek a felújításhoz, körülbelül 350 ezer forintot tett ki. Kimentünk a XVIII. kerületi, régi piacra, a veteránbörzére, elővettük a listát, odamentünk az egyik kereskedőhöz, mutattuk, hogy milyen alkatrészekre lenne szükségünk. A kereskedő a nagy mennyiségű alkatrész láttán rögtön rákérdezett, hogy motort újítunk fel, mert a kereskedésen kívül vállalnak ők is felújítást. Az általunk jelzett cserélendő alkatrészek ismeretében a motor felújítását 600 e. Ft. összegért vállalta, három hónapos átfutással. Az ajánlati összeget elfogadtam és megegyeztünk.
Mellette egy TLB-Pannónia (tokozott-lengővillás-burkolt)
– Egy alkalommal szintén kint voltunk azon a veteránbörzén, és a klubtársaim kérdezték, hogy mire vágynál a gyűjteményedbe. Mondtam, hogy egy TLB-Pannóniára, mert ifjú koromban ez a motor volt a kedvencem, melyet jellemzően a Pannónia az NDK piacra részére szánt, Magyarországra cirka 500 darab jött be. Ez egy kuriózum. Mint az utólag kiderült a feleségem kérte meg klubtársaimat, hogy tudakolják meg, hogy a gyűjteményem kiegészítésében milyen motorkerékárra vágynék a közelgő 70. születésnapomra. A motortípus ismeretében adott klubtársamnak megbízást, hogy szerezzenek egy roncsot, újíttassák föl születésnapomra. A felújítás a neves napra elkészült elhozták és becibálták a nappalimba, ráadásul beindították, hogy feelingje is legyen. Hazatérve megcsapta az orromat a kétütemű bűze, de ahogy megláttam, rettenetesen megörültem neki.
És jönnek sorban a szorosan egymás mellett álló Mercedesek.
W111-220 SE, 1962-es.
– Tizenöt éve Arizonából jött, a sivatagnak köszönhetően rozsdamentes. Viszont homokfúvott volt, ami annyit jelent, hogy a sivatagi homoknak köszönhetően a kocsi karosszériája a kocsi festését, üvegrészeket és a krómokat, mint egy homokszóróval végzett tisztításnál lemattitották a felületeket. Magyarul semmi fénye nem volt a kocsinak, és a Nap
infra sugárzása a belső kárpitot rendesen tönkretette. Nekiálltunk, és felújítottuk. Több kiállításra vittük, díjakat is nyert.
220-SE Ponton 1959-es
– Szintén Arizonából jött. Érdekessége, hogy ebből a típusból több változat is készült, ez egy speciális darab, az úgynevezett hydrak váltós, vagyis a Mercedes félautomata váltóval az amerikai piaci igényeknek megfelelően készítette el. Kézzel kell váltani, de a kuplungmozdulatokat egy vákuumrendszer lemodellezi. Magyarul, ha hozzányúlok a karhoz, kiemeli a kuplungot, beteszem egy bizonyos sebességfokozatba, és
elengedve a sebváltókart, a kuplung visszaengedi és zárja a hajtásláncot. Ebből nagyon-nagyon kevés készült. Bizony, bizony lusta autó, gyorsítani, betont szaggatni vele nem érdemes pontosan azért, mert a sebességváltás a bonyolult vákuumrendszer miatt a sebváltás 2-3 másodperc holtidővel jár.
W124-es Cabrio 1995-ös
– Gyári, mondhatnám, majdnem szalon állapotú. Kellett egy külső fényezést adni neki, mert az arizonai nap a lakkréteget, ami a metálfényezés fölött található, megette, levedlett, foltos volt.
R129-es 2001-es
– Ez 5000 köbcentis, V 8-as motorral szerelt autó, ami háromszázhuszonvalahány lóverő teljesítményt tud leadni. Ennek a vásárlást az oldtimer kort megelőzve döntöttem,
pontosan azért, mert ha eléri a 30 éves kort ne akkor kelljen megvenni horribilis összegért. Köztes időben, garázsomban tároljuk a kocsit, és itt várjuk meg azt az értéknövekményt, hogy ebből OT-s autót lehessen csinálni. Normál forgalmi rendszámmal, úgy ahogyan a 124-es Cabrio és az R129-es rendelkezik, érvényes műszaki vizsgájuk van. Annyi érdekességet tudni kell róla, hogy egy gyűjteményben lévő
autó akkor ér többet egy hagyományos gyártási időszak közepén gyártott autóhoz képest, amennyiben vagy a gyártás első hónapjában, vagy az utolsóban gördült ki a gyárból. Ő az
utolsó hónapban gyártódott. Ezzel a típussal 2001-ben álltak le, ez egy késői darab, és nem Arizonából, hanem Floridából jött, kicsikét párásabb vidékről, ami nagy kárt a karosszériában nem tett. Ez a típus, nem éppen ő, a Forma1-ben lett híres,
2001 és 2002 óta mint Safety Car. Akkoriban felvezetőkörösök voltak a Forma1-ek, elindultak az autók a startvonalról, elől ment egy biztonsági autó, csinált velük két
kört, és a két befejezése előtt állt el előlük, és állt be a box utcába. A karaván folyamatosan gyorsult, a kiálláskor már 200 Km/ óra sebességnél kellett a Forma 1 autókat legyorsulni. Megmondom őszintén, nem hittem el, hogy kétszáznál még gyorsul. Egy speciel pályán kaptam lehetőséget, hogy tesztelhetem a kocsi tudását kipróbálhattam: 1600-os
fordulatnál megy százat, 3200-nál kétszázat és 6500-nál kezdődik a piros szakasz. Kétszáznál úgy gyorsul, hogy még a seggét is kidobálja, akkora erő van benne. Ez részben a
karosszéria kialakításnak és a rettenetesen erős motornak köszönhető. Az utolsó R129-es daraboknál az AMG is beszállt a tuningba: próbálták a légellenállási értékét minél kisebbre vinni, ezért a karosszérián módosításokat hajtottak végre. Részben a leszorító erőt, részben az alatta elhaladó levegő sebességét növelték. Ő egy AMG optikai tuningos, pluszban a hátsó kereke majdnem másfélszer szélesebb, mint az első, tehát két különböző gumimérettel van szerelve, ezért a hátsó kerekek felnije is ennek megfelelően szélesebb.
W126-os Limuzin szürke 1990-es
– Olyan korai vásárlás volt, amikor még nem lehetett OT vizsgára vinni. Kivételesen magyarországi beszerzés. A gazdija az idő előrehaladtával úgy érezte, hogy a nagy, széles autó, nem tudta már biztonságosan vezetni, inkább megvált tőle. 170 ezer kilométer igazolt futás teljesítménnyel rendelkezik, a Mercedes Pappas szervizében volt karbantartva. Különleges értéke, hogy nem felújított, hanem gyári, megőrzött állapotú,sőt, minden olyan elektronikát tartalmaz, mint a mai kocsikban is van. Nem hibrid, hanem sima benzines, 3000 köbcentis és 180 lóerő környékén van a teljesítménye. Bőrülés, központi zár, ablak le, ablak föl, tető mind motoros, a tükrök úgyszintén, plusz fűthetők. Még az ablakmosók spricnije is. Rettenetes, komfortos luxusautó, első osztály, vagyis felső kategóriás Mercedes. A Kádár-flotta autói ilyenek voltak…
Pagoda 1967-es
– Ez egy Cabrio, a Pagoda nevet a levehető fémtetejéről kapta, és pluszban hordoz egy sátorponyvát. 2800 köbcentis, mechanikus váltós. Ő se nem amerikai, se nem európai.
Göppingenben volt a NATO amerikai támaszpontja, annak egyik tisztje vette Németországban. Amikor leszolgálta az idejét, kivitte Torontóba. Mi ott vettük interneten keresztül. Technikai totálkáros volt, mert egy piros lámpánál a hátuljába belementek. Számunkra ez hízelgő volt… Kanadában azt mondják a technikai totálkáros autóra, hogy vegyen újat, mert olyan munkadíjak vannak, hogy gazdaságtalan a javíttatása. Beleszerettünk, mert láttuk, mi kell hozzá: hátfal, hátsó lámpák, a sárvédőket pedig egy kicsit meg kell igazítani. Gondoltuk mi. Hát megérkezett a kocsi, az első része nagyon szép állapotban volt, a törés pedig ugyanolyan, mint a fotókon. Amikor viszont elkezdtük a karosszériát szétszedni, kiderült, hogy a kanadai tulajdonos, nyilván a legolcsóbb, az ügyes pakisztáni szerelőkhöz vitte javíttatni. Azok nem lakatoltak, hanem rátettek egy pléhdarabot a sérülés helyére, és egy-egy pont szegeccsel odaerősítették. Tele volt ilyenekkel. Érdekesség még, hogy ő 1967-es, de már az elődmodelljei is könnyített formában kerültek forgalomba, vagyis a gépháztető, a csomagtérfedők, az ajtók, mind alumíniumból készültek. Ez akkoriban világszenzáció volt!
„Szól a rádió…”
Rádiók, magnók, antik híradástechnikai eszközök
– Villamosmérnökként, híradásipari tagozaton végeztem az egyetemen, most egy holland világcég központi márkaszervizének vezetője vagyok. Ennek köszönhetően több szálon kötődőm a híradástechnikához, úgyhogy belém rögződött a régi technika szeretete és gyűjtése. Legalább száz, ha nem több csöves rádió a polcokon: Orion, Siemens, Standard, Philips, Videoton, Telefunken, Melodia, Terta, Grunding, Pacsirta, Sokol és így tovább… a háború előtti időktől kezdve a múlt század végéig. – Ezek nincsenek kicsicsázva, de működnek.
Külön érdekesség az1952-es Vörös Szikra magnetofon. – A Rákosi korszakban ezt a párt a rendszer elleni lázadásszöveg terjesztésére találta alkalmasnak, ezért nem engedélyezték a forgalmazást. De a mérnökök addig-addig erősködtek, hogy 52-ben az illetékes elvtársak jobb belátásra jutottak.
Egy hosszú, és több rövidebb sorban feszítenek egymás mellett fényes kupák, serlegek.
– Feleségemmel évek óta Oldtimer Szuperkupa versenysorozaton indultunk, egy versenyen 15-20 közötti mérés van, nyilvánvalóan, ha egyet, sikerül elérni, díj jár. Amit összegyűjtöttem és dicsőségsorban vannak, a jó szakaszeredményeknek köszönhetem. Például az egyiket
Karlovy Varyban, nemzetközi versenyen, csomó profi között kilencediknek értünk célba. A díjat azért kaptuk, mert egy nehezített, felfűzött verseny mindkét szakaszát nullára teljesítettük.
Négykerék történetek
– A Kandó Kálmán Híradásipari technikumban jártam, ahol évente egy hónapot kihelyezetten a Videotonban, az Orionban dolgoztam. Aztán a Gelkához kerültem, és az egyetemet esti tagozaton végeztem el. Munka volt bőven mindenfelé, szerszám- és műszertáskával tömegközlekedéssel nem lehetett elvégezni, ezért vettem 1966-ban egy púpos Wartburgot. Két évig kínlódtam vele, amíg a főnök pártkapcsolatának köszönhetően, kaphattam egy kiutalást és vettem egy új Skoda 100 MB-t a Merkúrtól. Az első oldtimer autóm egy Renault 16-os volt, szabadidőmben felújítottam, de sajnos, a házunk építési költségei miatt el kellett adnom. Nagyon mélyen érintett.
– Egy családi ismerősünk 1956-ban disszidált, Torontóban él. Gazdálkodni akart, vett egy óriási területet a várostól északra, az ám, de mellette repülőtér épült, és a telkén raktár létesült könnyűszerkezetes épületekkel, ami neki nagyon jól jött, jól jövedelmezett. 75-80 között Floridába ment nyaralni, ott vett egy 107-es Bobby Mercedest, amit, amikor visszament Torontóba, betett egy épületbe. Ott állt húsz éven át. 2003-ban megvettem tőle, felújítottuk, 4500 köbcentis, 230 lóerős, ő volt az első oldtimer, ami külföldiről érkezett. Csodálatos darab! Ügyesek a Mercedes marketingesei, szponzorálták a filmgyártókat. A Dallas tévésorozattal kezdődött, ahol ez az autó az egyik Ewing fiúé volt. 400-500 ezret adtak el belőle. Védve az amerikai gyártmányokat, a hatóság olyan pillanatnyi szén monoxid kibocsájtó értéket szabott meg, amit be kellett tartani, ráadásul előírtak biztonsági karosszériát. Ettől a Mercedes nem esett hanyatt, hozta a paramétereket.
Ami pedig magát a veterángyűjtést illeti:
– Spórolós vagyok. Egy befektetési ügyletemmel rosszul jöttem ki, és amikor nagy nehezen sikerült visszahozni, úgy döntöttem, számomra biztonságosabb oldtimer autókba
fektetni, mivel azok éves növekménye akár tizenöt-húsz százalék is lehet. Összehasonlításként mondom, ha teszem azt, festményt veszek, és el akarom adni, akkor a különböző művészeti alapoktól kiviteli engedélyt kell kérni, viszont a kocsinak rendszáma van, beleülök és bárhová elmegyek vele… Így aztán egymás után vettünk kocsikat.
– A háború után 170-est tudtak gyártani, olyat, amiben a Hitleri Németország vezetői jártak, és mivel nem akartak a régi érához kötődni, új típussal, a 220 S Pontonnal jöttek ki.
Ezt a típust családi kötődés miatt vettem meg. Édesapám osztrák állampolgár volt, de az Anschluss után, a katonai behívó elől ide, Budapestre költözött, és 1948-ban magyar állampolgár lett. Rádió és orvosi műszerész volt, kapcsolatai révén a Tatabányai Szénbányászati Tröszt száz darab kvarclámpát rendelt tőle, és az ehhez szükséges kvarcégőkért kiment a gyárba, Frankfurt am Main Hanauba. Amikor kész lett a kavarc lámpákkal, jött az államosítás. 1948… A Szigony utcai klinikák külső karbantartója lett. 56-ban hívta a főorvos, tele sebesülttel a kórház, úgyhogy novembertől 57 februárjáig egyfolytában a kórházban dolgozott. Aztán egy kis nyugalom után májusban ismét szólt a főorvos, hogy azonnal el kell hagynunk az országot egy Bécsbe tartó mentőautóval. A mentőautó menlevéllel Bécsbe megy gyógyszerért és kötszerért. Kimehet az egész család. Nagy lehetőség volt…, de édesapám nem élt vele: maradtunk. Másfél hónap múlva egyik éjjel letartóztatták, és elvitték. Semmit nem tudtunk róla, fél év telt el, amikor hazatért. Pár hónap múlva a forradalom alatt dolgozó orvosokat és a kórházi személyzetet részére
németországi, életeket mentő egyesület egy-egy autóval ajándékozta meg a orvosi teamet. Édesapám1959-ben megkapta az értesítést, hogy ajándék Ponton autója érkezett, ekkor apámat megint letartóztatták, mert költekező életmódot folytat, pénzért vette a kocsit. A Pontont elkobozták… Ezt a kocsit, amelyik itt áll, mint típust felkutattam és megvettem édesapám emlékének adózva.
szöveg: Váczy András, Fotók: Diósi Imre és kapott