Domonyvölgyből, a Lázár Lovasparkból rajtolt szeptember 23-án reggel a Chrono Classic Oldtimer Szuperkupa zárófutamának mintegy száz autóból álló mezőnye. Több településen átáthajtva és pihenők után Egerben, az Érsekkertben fejeződött be az egynapos kaland, amit Majosházi Péterrel, Chronomoto ügyvezetőjével idézünk fel.
Milyen csapat- és szervezési munkát jelentett a zárófutam?
– Nagyon komoly munkát, mivel Egerben csak másodszorra jár ez a mezőny, legalábbis ezt a térséget most másodjára használjuk, és emiatt nagyon sok új helyet próbáltunk felfedezni. Az út minőségével rendszeresen megküzdünk, csak olyan helyre visszük a mezőnyt, ahol jó utakon tudunk autózni. Nem volt könnyű megtalálni, de végül sikerült és egy nagyon izgalmas, egyáltalán nem rövid, 250 kilométer fölötti távot tudtunk menni.
– Mi történt az úton?
– A Oldtimer Szuperkupa alapvetően egy 1/100-as rally sorozat. Volt tizenöt mérés és majdnem harminc fotocellás mérés is. Ezeket kellett pontosan teljesíteni. Közben pecsétállomások voltak, amiket meg kellett találni az útvonalon, pontosan az itiner szerint, és volt egy fotóvadászat nevű játék is. Ezek alapján állt össze a dolog és itt sem a gyorsaság, hanem a pontosság számított. Ezt hangsúlyozzuk és komolyan is gondoljuk. Bárki, aki gyorsan megy, az inkább büntetést kap, mint dicséretet.
– Rajt után több településen haladt a mezőny a célig. Milyen állomásokat említenél?
– Három jó, látványos és kényelmes megálló pontunk volt az egri befutó előtt: egyik ellenőrző pont a Maconka-horgásztónál, másik Ózdon, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparknál, majd Szilvásváradon, ahol az ebéd egy új helyszínen, a Lipicai Étteremben volt. Nagy kedvenc volt a Borsodnádasd-Balaton település közötti szerpentin, ahol minden megvolt, ami egy izgalmas, hobbiautós útvonalhoz kell. Széles hajtűkanyarok, szerpentin, fekete aszfalt, fehér aszfalt… És a végén az Érsekkert, ahová pontosan kellett megérkezni. Ott vártak ránk a kedves szurkolók. Ez tényleg olyan volt, mintha egy nagy rallyversenyen lett volna az ember.
– Milyen autót említenél meg a részvevők közül?
– Nagyon változatos volt a mezőny, a hatvanas évektől egészen kilencvenes évekig. A túra különlegessége volt a Gévai Classic 1930-ban gyártott Ford A-modellje, ami az Almássy gróf életét bemutató, Angol beteg című filmben is szerepelt. Nem ment végig a túrán, ellenben ez fogadta a résztvevőket a célban és mint látványos autót, megcsodálhatta a közönség. Volt egy másik angol, egy Austin Healey nyerte az egyik kategóriát. Viccesen meg is jegyezték néhányan, azért sikerült ilyen jól a napjuk, mert megjött végre az időjárás-esély, a 18 fok, amiben otthon érezte magát. Ami pedig a felhozatalt illeti, arra törekedtünk, hogy az oldtimerek mellett legyenek modern autók is.
– Valóban nem volt olyan szerencsés az időjárás…
– Minden relatív, mert az előrejelzés szerint végig esett volna az eső, ehhez képest kétszer ázott el egy-egy órára a mezőny. Alapvetően nagyon szépen alakult minden és a fényképezőgépek imádták a jó kis kontrasztokat meg a színeket. Fő célunkat elértük a rossz idő ellenére is. Kellemeset autóztunk az ország egyik legszebb vidékén, remek hangulatban!
szöveg: Váczy András, fotó: Tálai Valéria, Keserű Gergő és Hilbert Péter