Évtizedeken át a kispénzű autóvásárlók biztos tippjének számított a városi miniautók legendás képviselője, a Ford Fiesta. Még maga Henry Ford II adott engedélyt a kifejlesztésére 1972-ben, elsősorban azért, mert megihlette őt a brit Mini semmihez sem mérhető sikere és népszerűsége. A Fiesta az addig tervezett és gyártott legkisebb méretű Ford volt, de ez senkit nem zavart, különösen azért, mert az 1973-ban kirobban olajválság alaposan megindokolta egy szupermini létjogosultságát.
Miközben az üzemanyagok ára elszállt, a Fordnál magasabb sebességre kapcsolt a fejlesztés, annál is inkább, mert a Ford európai versenytársai időközben előálltak a maguk takarékos kisautóival – megszületett és hódítani kezdett a Fiat 127-es, illetve a Renault 5-ös. A Ford kisautójának koncepciója végül Tom Tjjarda a Ghia Stúdió tervezőjének jóvoltából állt össze,1976-tól pedig megkezdődött a Fiesta fantázianévre keresztelt mini gyártása. A Ghia egyébként végig bábáskodott a Fiesta újabb modelljeinek megszületésénél. Kezdetben a Fiesta modell európai központja a spanyolországi Valenciában volt, itt szerelték össze az első generációs változatokat, amelyek többsége 957, vagy 1117 köbcentiméteres benzinmotort használt.
A takarékos, egyszerű felépítésű gépkocsi aztán hét generációt élt összesen, Spanyolországon kívül gyártották Németországban, de az Egyesült Királyságban is. Bár Európa volt az igazi hazája, de Brazíliában, Argentínában, Venezuelában, Mexikóban, Tajvanon, Kínában, Indiában, Thaiföldön, sőt, a Dél-afrikai Köztársaságban is gyártottak Fiestákat. A lenyűgöző sikersztori idén júliusban aztán véget ért; július 7-én, pénteken készültek el az utolsó Ford Fiesták, amelyek közül kettő soha nem koptatja majd az utakat, mert azonnal a Ford Heritage veszi át őket, mint múzeumi emléktárgyakat.
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Pinterest