Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

Buick Eight De Luxe 1951-ből

DSC 6344

E Buick Eight a boldog ötvenes évek terméke, dús a krómozása, kétszínű a fényezése, méreteiről annyit, hogy Amerikában is bebocsátást nyert a full size személyautók klubjába. Arra nem is érdemes szót vesztegetni, hogy Európában milyen hatalmasnak számított a maga idejében, vagy hány darab aprócska európai szükségautót gyárthattak volna egyetlen példányának anyagából… Tulajdonosa, Maróti Attila még nem egészen egy éve használja megelégedéssel

DSC 632111

– Szerettem volna egy gömbölyű amerikai autót az ötvenes évekből. Nem volt kitűzött célom, vagy márkám, a véletlen sodorta utamba a Buickot tavaly márciusban – közölte a gyűjtő, aki eredetileg egy háború előtti Mercedes 170-esért indult aznap, amikor megvette – Egy filmforgatáson ismerkedtem össze egy fiatalemberrel, aki egy Mercedes 170-est hozott a stábnak, beszédbe elegyedtünk, én pedig elmondtam neki, hogy régóta szeretnék egy ilyen Mercedest. Elmesélte, hogy van egy Buick Eight kocsijuk is a Mercin kívül, végül számot is cseréltünk, azzal, hogy valamikor megnézem a 170-est. Aztán elmaradt a folytatás, évekre elaludt az ügy. Körülbelül öt évvel később aztán felugrott egy 170-es Mercedes hirdetése, ismét rákívántam a típusra, tárcsáztam, majd meglepődve láttam, hogy a számot már tartalmazza a készülékem. Kiderült, hogy ez ugyanaz a kocsi, mint amelynek a gazdájával találkoztam korábban. A fiatalemberrel ott folytattuk a beszélgetést, ahol annak idején abbamaradt, egyeztettünk, én pedig elindultam, hogy megnézzem a Mercedest – emlékezett vissza Attila, akinek rémlett, hogy a családnál van egy Buick is. Nos, a termetes amerikai időközben szintén feleslegessé vált, „kint áll a fészerben, felesleges, azt is el kellene adni”, hangzott róla az útmutató. Mivel az 1951-es évjáratú, kék-világoskék árnyalatokra fényezett amerikai kocsi erősen megnyerte a gyűjtő tetszését, a Mercedes helyett ő lett az adásvétel tárgya.

– Délben már otthon voltam a Buickkal – avatott be a gyors döntés napjának történéseibe Maróti Attila. Az állapotfelmérés eredményéről is szabatos leírást kaptam tőle – Ezt a kocsit néhány évvel korábban Amerikából hozták Európába, pontosabban Szlovákiába, onnan érkezett Magyarországra. Még az Egyesült Államokban felújították, de amolyan amerikai módra. Az eredetileg acélszürke karosszériát csukott ajtókkal fényezték kétszínűre. Ha kinyitod az ajtót, látod a szürke színt, de egyébként nem. Engem nem zavar egyáltalán, a lényeg, hogy a kocsit még soha nem szedték szét, ami a szememben kifejezetten előnynek számít. A kocsi állapotáról egyébként sokat elmond, hogy évekig egy amerikai múzeumban mutogatták, még díjakat is nyert, a plakettek láthatók a műszerfalon. A múzeum aztán egy árverésen értékesítette, így vett a kocsi irányt Szlovákia felé – szólt az előélet címszavakban. A kímélettel használt Buick utastere messze nem újszerű, de őszinte. Eredeti a tetőkárpit, egyedül az üléseken feszülnek új huzatok, amelyekkel még Amerikában szerelték fel a jókora vasat – Nagyon kényelmes és tágas a kocsi, az állapota pedig még engem is meglepett. Lemostam és készen állt a használatra.

DSC 6418

A fékekkel kellett csupán egy keveset dolgozni, meg kiszereltem az elektromos üzemanyag-szivattyút is. Valamiért ilyet tettek bele az amerikai „restaurátorok”, holott ilyen még nem létezett a kocsi gyártásakor. Amúgy is fals levegőt szívott, levegősödött a rendszer, így könnyű szívvel dobtam ki, majd megjavítottam a gyári, mechanikus szivattyút, ez dolgozik az autóban a mai napig – közölte Attila, akinek eszébe se jutna darabokra szedni és új autóként összeépíteni az amerikait – Az isten pénzét is elkölthetném rá, de nem lenne kicsivel se jobb és semmivel sem érne többet. Ezt a kocsit így kell és lehet is szeretni. A sornyolcas motor stabil, csendesebben, finomabban jár, mint a V-nyolcasok bármelyike. Ugyan dinamikában kevesebbet tud azoknál, hiszen az ereje csak feleannyi, mint egy hasonló lökettérfogatú V-motornak, de általa méltóságteljes tankká válik a Buick Eight. Az ember mérget vehet rá, hogy ha elindul vele valahová, biztosan oda is fog érni, a száztíz lóerős motor elviszi. Az autó ezzel a motorral tudja a százas-százhúszas tempót is, de ezzel a kocsival nem akarsz rohanni, nagyon kellemes benne hetvenes tempónál üldögélni. Ha valamiért mégis leállna menet közben egy-két henger, nem tragédia, még hattal is meggyőző elszántsággal húz – hangzott a határozott verdikt, Attila pedig az automata váltótól se rettent meg – A DynaFlow fokozatmentes automata készséges szerkezet, az olajat lecseréltük benne és tökéletesen teszi a dolgát. Már utánanéztem annak, hogy mi történne, ha beadná a kulcsot és egy ismerős szakember megnyugtatott, nagyjából háromszázezer forintos anyagköltséggel és némi munkadíjjal a DynaFlow új életre kelthető. Sok ez vagy kevés? Mindenkire ráhagyom a döntést, nekem megér ennyit, hogy van egy ilyen stílusos autóm, amellyel kipipálhattam a „gömbölyű, ötvenes évekbeli amerikai” tételt a listámról – közölte a szerzeményére büszke tulajdonos elégedetten.

Autója méltán teheti őt büszkévé, az ötvenes években a Buick jól csengő márkanév volt az Egyesült Államokban, a Super, vagy Eight néven ismert típus pedig a prémiumligában játszó Roadmaster zászlóshajó alatt állt eggyel. A karosszéria méretben többnyire azonos volt az aktuális Roadmasterével, mindössze annyi volt az Eight modellek fogyatékossága, hogy sornyolcas motorjaik lökettérfogata elmaradt a csúcsmodellek hajtóműveitől. Külsőleg a karosszériára biggyesztett „Super” felirat különböztette meg e kocsikat a Roadmasterektől, meg a motorház oldalán sorakozó három-három kerek nyílás, az úgynevezett VentiPortok. A Roadmastereknek négy-négy jutott a Ned Nickles vezető tervező által kitalált optikai kiegészítőből és bár eleinte a motorház hűtésére szolgáltak a Venti Port névre keresztelt látványosságok, utóbb befoltozták őket és krómozott ál-nyílásokkal dekorálták őket. A Dynaflow automataváltó 1949-től opciós extraként járt az Eight modellekhez, 1950-től pedig elérhetővé vált a korábbi, 4,1 literes sornyolcasnál erősebb, vagyis 4,3 literes Fireball motor, 112 lóerős teljesítménnyel. Az 1951-es évjáratú Buick Eight szedánok különleges képviselőjét hosszított tengelytáv és „Riviera” típusnév különböztette meg a normál négyajtós kocsiktól, mindösszesen pedig 170 ezer darab Eight modell talált gazdára az 1951-es modellév terméséből – ideértve a kombikat és a kabriókat is.

DSC 6357

szöveg: Szalkai Tamás képek: Diósi Imre