A Bugatti 35-ös típuscsaládjának tagjait 1924 és 1930 között gyártották és bár egyetlen változatából se készült tömeges mennyiség, mégis emlékezetes modellé vált, elsősorban versenysikerei miatt. A Molsheimben működő üzem szándékosan állított elő olyan autót, amely azonnal készen állt a versenyzésre, mégpedig azért, mert a korszak úrvezetői közül sokan dédelgettek magukban versenyzői ambíciókat és számukra nem létezett tökéletesebb autó, mint egy erős, villámgyors, azonnal nevezhető gépkocsi. A szivar alakú, áramvonalas testet is a sportosság jegyében tervezte Ettore Bugatti, sőt, a masszív, ám mégis könnyű alumínium keréktárcsák is ezért kerültek az autókra – egyébként ilyeneket elsőként a Bugatti modelleken láthatott a világ.
A versenyre tervezett autók valóra is váltották a nagyívű álmokat, ezernél is több versenyen diadalmaskodtak a különböző példányok, így például öt éven keresztül nyerték meg pilótái a Targa Floriót, 1925 és 1929 között. Bugatti 35-öst 1924-ben neveztek először a Grand Prix versenyre, majd nem sokkal később domináns szereplővé vált e modell. Nemcsak Grand Prix-ken, hanem egyéb versenyeken is diadalmaskodtak, összesen 351 győzelmet arattak a rákövetkező időszakban, és nem kevesebb, mint 47 különféle rekordot állítottak fel Bugatti 35-ösök. A gépkocsi alapváltozata még nem kapott kompresszort, a felülvezérelt, sornyolcas motorja kezdetben csak 1991 köbcentiméteres lökettérfogattal készült.
1926-ban aztán két emlékezetes típus is debütált, az egyiket 35T jelzéssel a Targa Florióra szánták, 2262 köbcentiméteres motorral, a másikat 35C jelzéssel és kétliteres motorral a Grand Prix viadalokra. Utóbbit Roots kompresszor lélegeztette, a motor pedig azért volt csupán 1991 köbcentiméteres, mert a Grand Prix versenyeken két literben maximalizálták az alkalmazható motorok nagyságát.
A 35T és 35C Bugattik fúziója eredményezte aztán a különlegesen erős 35B változatot, amely egyesítette a 2.3 literes nyolchengeres motort és a kompresszort is. Ebből a félelmetesen erős, 138 lóerős autóból végül viszonylag sok, harminchét darab készült – e mennyiség természetesen csak a csillagászati árat tekintve számít soknak. A páratlan erő 1150 kilogrammos önsúllyal párosulva potens versenygéppé tette a Bugatti 35B modellt, amely aztán diadalmaskodott számos Grand Prix versenyen és Targa Florión is.
A Bugatti 35B modell egyik utánépített változata testközelből is megfigyelhető a dörgicsei Kaáli Autó-Motor Múzeumban, a típust pedig a múzeum restaurátora, Nagy Péter segítségével jártuk körül.
– Egy korabeli Bugatti 35B gépkocsi megfizethetetlen, elérhetetlen gépkocsinak számít. Egy ilyen hiteles másolat, vagy utánépítés milyen értéket képvisel?
– A Pur Sang nevű argentin műhely honlapja szerint nagyjából 230-250 ezer dollárért készítenek egy ilyen autót, ami pedig érdekes, hogy lényegében nincs értékvesztésük, a másodpiacon akár még drágábban árulják őket.
– A soros, nyolchengeres motor mennyiben hasonlít az eredeti, százéves technikára?
– Teljes egészében ugyanolyan, a lökettérfogata 2.3 liter és kompresszor sajtolja bele a levegőt a teljesítmény fokozásának érdekében. A gyártó nemcsak az autentikus modellt képes elkészíteni, de arra is vállalkozik, hogy kissé fejlessze, javítsa az eredeti gépkocsi tudását.
– Hogyan történnek ezek a beavatkozások?
– A főtengelyt anno görgős-, illetve golyóscsapágyakkal látták el, mert a korabeli technológiával gyártott siklócsapágyak még nem voltak alkalmasak ilyen feladatra. Ha a megrendelő ezt kéri, akkor természetesen korhű technológiával készített motort kap a Bugattijába, ilyenkor azonban ugyanarra kell készülnie, mintha a múlt század húszas éveiben járna, tizezer kilométerenként cseréltetnie kell a csapágyakat. Ellenben van mód a modernizálásra, ebben az esetben modern és tartós siklócsapágyakkal csapágyazzák a főtengelyt, aminek hosszabb lesz az élettartama, a beavatkozás pedig természetesen egyáltalán nem látható. Minden tehát a vevő igényén és választásán múlik.
– Hogyan fejlesztheti még tovább járművét a tehetős vásárló?
– Az indítás akkoriban korabeli megoldással, mágneses gyújtással történt, ehelyett azonban lehet kérni korszerű gyújtást is. A megoldás itt is nagyon diszkrét módon történik, az eredeti gyújtóberendezés házán belül helyezik el a modern technikát. A másik – egyébként erősen ajánlott – újítás lehet még az utólagosan beépített, elektromos hűtőventilátor. Ezt a hűtő rejtett, motortér felőli oldalán helyezik el a Pur Sangnál, a működtetése pedig történhet akár termosztáttal, akár külön kapcsolóval, manuálisan is.
– A láthatatlan megoldásoktól eltekintve milyen minőségű ez a Bugatti?
– Egyszerűen tökéletes, minden porcikájában megegyezik az eredetivel, annál is inkább, mert a látszó alkatrészeket ugyanolyan módszerrel öntik, forgácsolják, köszörülik, mint anno a Bugattinál. Vagyis a felületek alapos ellenőrzése után is arra jut a szakértő, hogy ez egy eredeti gyártmány, ott vannak ugyanis a korhű megmunkáló szerszámok nyomai, a jellegzetes, öntésre utaló apró nyomok és így tovább. A kis argentin cég nem bízza a munkafolyamatokat másra, ők öntik a motortömböt, készítik a karosszériát, a könnyűfém keréktárcsákat is. Ez az autó messze több, mint egy másolata, lényegében egy utánépített eredeti autóról van szó. A hírek szerint a Pur Sang megrendelői között nagyon sok olyan illető van, akinek van már ugyanilyen veteránja, azonban a versenyekre szívesebben viszi el az új, megbízható szerkezetű újjáépített autót, mint a matuzsálemet. Ha egy ilyen személy sem talál kivetnivalót a Pur Sang gyártmányában, akkor talán nem is kell ennél jobb reklám a számukra…
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre
A múzeum látogatóit előzetes regisztrációval fogadja. Ez a www.automotormuzeum.hu oldalon lehetséges, a múzeum címe: 8244 Dörgicse, Csörgőfa utca 33.