Tizenhatodik alkalommal szervezte meg a húszéves Mercedes-Benz Classic Magyarország klub színvonalas, márkafüggetlen rendezvényét a Chronomoto Kft. közreműködésével. Az esemény az Oldtimer Szuperkupa harmadik fordulója is egyben és idén augusztus 27-re esett. A telt házas verseny mezőnyében huszonöt különböző márkájú, összesen mintegy kilencven oldtimer és különleges youngtimer autó szerepelt.
Szemezgettünk a felhozatalból. A korelnök egy 1933-as évjáratú, hathengeres és 41 lóerős motorral hajtott MG L Type volt, őt követte egy 1934-ben gyártott Rolls Royce, de nem maradt a garázsában az ikonikus Gullwing nyitott testvére, az 1957-es Mercedes-Benz 300 SL Roadster sem. Mivel a fő szervező a Mercedes-Benz Classic Magyarország klub volt, az indulók többsége is e márka autóit használta, például nagyon sok szép állapotú Pagodát láttunk. Az MG és a Triumph gyártmányai a hajdani szép angol klasszikusokat képviselték. Elegáns és sportos Porschék, BMW-k is gazdagították a mezőnyt, nem szólva a könnyed, olaszos stílusú Alfa Romeókról, illetve a Fiat Abarth-okról.
Maga a verseny nem gyorsasági túra, hanem az átlagsebesség tartásáról szólt, pontosabban két, egymástól eltérő megmérettetésből állt. Nevezetesen itiner alapján, hajszál pontosan kellett a versenyzőknek teljesíteniük az útvonalat, amit időellenőrző állomásokon sportbírók ellenőriztek. Ezen belül a versenyt az 1/100-as szakaszokon elért teljesítmény döntötte el. Ráadásul megadott idő alatt kellett teljesíteni az ügyességi pályákat, úgy, hogy a szintidőtől való minden egyes századmásodperc eltérés egy hibaponttal járt. Nem számított tehát az autók kora, lóereje, valamennyi járgánynak lehetősége volt a legkevesebb hibapont összegyűjtésére.
A több mint kétszáz kilométeres távot Budaörsön, a Mercedes-Benz Hovány szalontól indította a mezőny, majd a fővároson túl érintette Szentendrét, Visegrádot, Esztergomot, Bánkot, Vácot és Gödöllőt is, közben ebéddel összekötött pihenőre is lehetőség nyílt az esztergomi Bazilika alatt. Délután öt órától egyesével csurogtak az autók a XVI. kerületi Erzsébetligetben felállított célkapuhoz.
Amint a célkapunál elhalad a színes mezőny, nézegetem az autókat. Alfa Romeo, BMW, Chevrolet, Chrysler, Citroën, Dodge, Ferrari, Fiat, Ford, Jaguar, Lada, Lancia, Mazda, Mercedes-Benz, MG, NSU, Opel, Pontiac, Porsche, Renault, Rolls-Royce, Saab, Triumph, Volkswagen, Volvo. Megvárom, amíg egy fa alatt, árnyas részen megáll egy-egy, a dögmelegtől felforrósodott verda, kikászálódik a vezető, majd egy-két mondat erejéig a friss élményekről faggatom.
Nyitott tetejű Fiat 500-ból emelkedik ki szinte már derékmagasságig Papp Szabolcs – Nem lógtam ki végig, csak akkor, amikor már nem bírtam a meleget. Fantasztikus tájakon jártunk, kedvesen fogadtak az emberek, mindenhol integettek nekünk, éreztük a szeretetet, és ez nagyon jó érzés. Amikor egy kicsit kilógtam felül, bejött, mosolyt csaltam az emberek ajkára. Nagyon jó élmény volt!
Küzd az autójával, az utolsó métereken tolja a vasat Tóth Barnabás:
– Nagyon nehéz napom volt ma a kocsival, sokat szenvedett a melegben. Megfulladt a kis karburátorom, hiszen eleve nem a városi közlekedésre van beállítva, a hosszabb távolságokat, magasabb fordulatszámot szereti. A városban pedig minden összejött: leállt egy henger, megfulladt a karburátor, a fúvókánk, dugulásunk is volt. Minden rossz összejött, amit csak a forróság előidézhet. De végigmentünk, és az összes rossz ellenére, nagyon tetszett az erdei út, fent a hegyekben…
– Ezen az úton az volt a legnagyobb élmény, hogy ezzel az autóval most mentünk először – mutat büszkén az 1977-es évjáratú Mini Clubman kombira Varga Zoltán – Nagyon jól teljesített. A verseny is jó volt, az útvonal is, meg vagyok elégedve a szervezéssel és magunkkal is, noha pár helyen hibáztunk. Bár a feladatok könnyűnek tűntek, de volt, amit alig lehetett teljesíteni. Ha nem figyelt az ember, nem érte el időben a célt. Például Tarcsán, az utolsó tripla közepére három másodpercet adtak, ha odafigyeltem volna, sokkal jobb lett volna a teljesítményem. Tizenhét századot hibáztunk a közepén, ami nagyon kevésnek tűnik, de a következő szakaszon meg hamarabb értünk be tizenhéttel, tehát ha a közepén időben érünk be, nullára csináljuk a végét. Ez bosszantó. De persze, volt olyan, hogy három századra csináltunk meg, de ebben a mezőnyben ezzel sem lehet szakaszt nyerni. Csak nullával… Végül is, minden nagyon jó volt. Várjuk a vacsorát meg a díjkiosztót!
– A hőség bizony irtó rossz, de a verseny nagyon jó volt, kiváló a szervezés, az útvonal, a látvány, izgalmasak a feladatok – törli meg izzadó homlokát Vaszilkó Balázs. Az 1953-as Kacsa, vagyis Citroën 2CV bizony küzdött, a kilenc lóerőből talán ha öt maradt – Számomra a legnagyobb élmény az esztergomi szakasz volt. Előttünk ment a harmincas évekbeli Rolls-Royce, és amint a Bazilikánál az alagútban haladtunk, olyan fantasztikusan filmszerű volt, mintha visszamentünk volna az időben, legalább az ötvenes évekig… Minden elismerésem a szervezőnek! A másik nagy élményem, amikor Vác belvárosában bevittek minket a Főtérre, ahol emberek sorfala várt minket, mint a világsztárokat. Ilyet egy hétköznapon az ember nem él át, ezek csodálatos dolgok!
– Fantasztikus, több mint kétszázötven kilométert mentünk az extra melegben – jelentette ki Barkó Imre – Az autók a hőség ellenére csodálatosan bírták a pályát és persze szép helyeket láttunk. Az atlétikai világbajnokság kicsit felborította az elképzeléseinket, mert a Budapest Classic azt jelenti, hogy Budapesten klasszikus autókkal megyünk. Ez most nem sikerült, sok helyen lezárták az utat, nem is tudtunk róla, hogy hol haladhatunk. Ebből kifolyólag a versenyigazgató az utolsó pillanatig módosította az útvonalat. Még Szlovákiába is átmentünk… Voltunk Visegrádon, Esztergomban, a Bazilika parkolójában kétszer is tudtunk 1/100-as méréseket csinálni. Ebéd után pedig onnan csatangoltunk hazafelé. Számomra külön élmény, hogy itt vagyunk ebben a gyönyörű, XVI. kerületi ligetben, mert személyes közöm van hozzá: én szerveztem, hogy ide érkezzenek a veterán autók!
Majosházi Péter is nyilatkozott, mint a Chronomoto képviselője. Ők szervezték a túrát, csapatuk rakta össze az itinert, a fotocellákat, ők végezték az időmérést. Ezek addig működtek, amíg az utolsó autó célba nem ért – Nagy kihívás volt a túra az időjárás miatt. Ezt leszámítva viszont nagyon kellemes kaland volt, elég, ha például felidézzük a Dunakanyarban megtett szakaszt. Terveink szerint fővárosi bázissal indultunk és oda is érkeztünk. Idén kevesebb ikonikus helyszínt érintettünk, mint általában, de Budapest kapcsán nem hagytuk ki a kedves Körszállót vagy a szépen felújított Széllkapu Teret. Kanyarogtunk Hűvösvölgyben árnyékosabb, hűvösebb helyeken. Ez volt most a túra budapesti része. Volt egy kis szlovák kitérő és átmentünk a Börzsönybe is, nagyon izgalmas helyekre, a Bánki-tó környékére. Sok kedves kis településen jártunk, sok kedves ember várt minket, különösen Esztergomban. Jópofa mérésékkel is telt az idő és bizony hibázott mindenki itt-ott-amott, mivel a koncentráció a melegben sokkal nehezebb. Volt, aki megtalálta az útvonalat, volt, aki nem, ettől is izgalmas volt a nap, és gondoskodtunk meglepetésekről is bőven. Eleinte egy kicsit változtattunk a budapesti útvonalakon, aztán megújítottuk az egészet. Szerintem rendben volt. Most pedig itt, az Erzsébetligetben igazán üdítő az árnyas fasor, ahová jó megérkezni a napsütötte forróságból után. Összegezve: jól mentek az autók, nem volt baj, kellemes volt a napunk, klassz túra volt!
A veterán túrázók a fasor hűsítő lombkoronái alatti pihegésből díszvacsorára és díjkiosztó ünnepségre az Aquaworldbe gurultak autóikkal.
A helyezések itt tekinthetők meg: http://bpcgp.hu/wordpress/bpcgp-2023-vegeredmeny/
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre