A BMW a kilencvenes évek legelején kétüléses, nyitott roadstert épített Z1 típusnév alatt, megalapozva ezzel a Z-sorozatot. A Z1-es egyszerre volt merész technikai kísérlet, piackutatás, fennmaradt példányai pedig inkább tűnnek prototípusoknak, semmint sorozatban gyártott gépkocsiknak és éppen ez adja hihetetlen vonzerejüket. Raáb Zoltán egészen véletlenül jutott hozzá saját Z1- eséhez.
– Gyermekkori autós álmaim sorra megvalósultak, lett például Citroën DS20 Pallas gépkocsim, vásároltam fekete színű Mercedes 560 SEC kupét és 500 SEL limuzint is. Szerettem volna egy piros sportkocsit is, amikor pedig sokkal-sokkal később megláttam a Z1-est és megtudtam, hogy eladó, nem haboztam, azonnal megvettem. Ezt az akkoriban tízéves BMW-t valamikor 1999-ben, vagy 2000- ben egy Toyota márkakereskedésben láttam meg, talán beszámíthatták egy autóvásárlásnál – folytatta a visszaemlékezést a tulajdonos, aki akaratán kívül megtapasztalta, hogy milyen könnyűszerrel javítható e típus karosszériája.
– Egy időben Amerikában tartózkodtam, az autót pedig egy barátomra bíztam, aki a garázsában őrizte. Nos, az egyik barátja a tudta nélkül elvitte az autót egy sétakocsikázásra, ami nagyon rossz véget ért, az autó csúnyán összetört. Nagyon fájt a dolog, még fotókat sem akartam látni. A károkozó ezután beszerezte a szükséges alkatrészeket, kijavíttatta a kocsit, szerencsére a karosszériaelemek egyszerűen felcsavarozhatók az autó vázára, így viszonylag könnyedén meg lehetett javítani a Z1-est – közölte Raáb Zoltán, aki egy érdekességet is talált az autó múltjában.
– Lőrincz József tudtommal Lorenz név alatt tuningol BMW-ket Németországban. Ez az autó is megjárta egykor az ő műhelyét, legalábbis az alvázszámához illesztett négy plusz szám erre utal. Még az első tulajdonos bízta meg őt az autó tuningolásával, de őszintén szólva, én azt se tudom, mit módosított rajta. Talán a motort, talán a fékeket, a futóművet, vagy mindent egyszerre… Ha igazak a pletykák, az autóm a Kontrax nevű céghez köthető. Annak idején számítógépek és számítógép alkatrészek behozatalából lett jelentős cég a Kontrax, amelynek vezetője, Dicső Gábor és felesége, Zsuzsa is vett állítólag egy-egy piros Z1-est. Nos, az enyém talán az egyike ezeknek az autóknak, de ismétlem, ez csak pletyka. Mindenesetre nem volt gyakori autó a Z1-es a maga idejében sem, nagyjából nyolcezer létezett, ma a becslésem szerint három- négyezer futhat még belőlük. Annyit tudok, hogy a leggyakoribb karosszériaszín a piros volt, a legritkább pedig a sárga és a padlizsánlila. A belső sötétszürke, rajta méregzöld, alig kivehető nonfiguratív mintákkal. Az üléseket kétféle bőr borítja, az ülőfelület fényes, sima, ellenben felül, a vállaknál nubuk-szerű. Kényelmes beleülni, jó vele autózni, de az ember mi mást várhatna az álomautójától? – mondta végezetül Raáb Zoltán és csak egyetérthetünk vele. A Z1-es ugyanis már megjelenésének évében, 1989-ben is különlegességnek számított. Feltűnő megjelenése ellenére ismerős alkatrészek alkották, motorja például a hármas széria legerősebb tagjából származott, a 325i jelzésű E30-ast ugyanez a hathengeres, soros, 2.5 literes, M20 jelzésű hajtómű mozgatta. Ha a motort már kölcsönvették, vajon a vele remek párost alkotó Getrag 260/5 váltót miért hagyták volna ki a buliból? A Z1-es így aztán megkapta az E30-as ötsebességes váltóját is. Az alacsony légellenállás fontos elvárás volt, ezért a kabrió – a kupé gyártását végül elvetették – övvonala nagyon alacsonyra került a formatervező, Harm Lagaay jóvoltából. Azért pedig, hogy az alacsonyra húzott motorház alá beférjen a hajtómű, a motort húsz fokban megdöntötték a BMW Technik mérnökei. (másodközlés)
szöveg: Szalkai Tamás, fotók: Diósi Imre