Kiss Istvánt az autó tulajdonosát kérdeztük: Ezek az autók ma is rendkívül népszerűek, vajon mi lehet az oka szerinted?
Nagyon jól kezelhető és szép karakteres autók, jó arányokkal. Sportos formája az olasz Giovanni Michelotti kezenyomát viseli. 1966 és 1977 között majd 840-ezret gyártottak belőle. A „kis” BMW népszerűsége töretlen volt. A nagykategóriás autóiról ismert gyár vezetői jól számoltak a New Class bevezetésével. Ma is mindenki kedveli, Ritka ha valahol megállok, ne szólítsanak meg és kérdezgessenek az autómról. Rendkívül jól vezethető és a mai forgalomban is megállja a helyét.
A kétezres motor ereje elég bármire. Nem túl pörgős, így a maximális nyomaték már 2000 körüli fordulaton jelentkezik. Köszönhető ez az automata váltónak is, mivel a motort gyárilag másképp hangolták és a porlasztón is változtattak emiatt. Ennek az lett az eredménye, hogy országúton és városban is kivételes vezetési élményt nyújt. Az automata váltón mindenki meglepődik, pedig opció volt 1969-től. Általában négysebességes kézi váltóval szállították, de rendelhető volt az ötsebességes váltóval is
– Többször láttunk evvel az autóval az Oldtímer Szuperkupa versenyein is. Mennyire voltál elégedett a kis BMW-vel?
Azt mondják, hogy az 1/100-as típusú versenyeken jobb kézi váltós autóval részt venni , de az enyém is nagyon megbízhatóan teljesített mindenben automata váltója ellenére is. A nagy eredmények elmaradtak, de ez inkább az én tudásomon múlt nem az autóén.
– Mikor került hozzád és milyen állapotban?
2009 decemberében vettem meg egy magyar tulajdonostól, aki elkezdte restaurálni saját magának, de nem volt ideje befejezni. A karosszériát már teljesen kilakatolták. Minimális rozsda volt a küszöbön, kijavítása után egyből mehetett a fényezőhöz. Viszont minden egyéb alkatrész dobozokban volt. Úgy kellett kilegózni, mi hová való. Szerencsére nagyon kevés dolog hiányzott és azokat már könnyedén be is tudtam szerezni . Egyébként az autó 1989-ben került Svájcból Magyarországra, az orrészen enyhe sérüléssel. Ott 1972-ben helyezték forgalomba,
– Gondolom ehhez a típushoz kapható még sokminden?
Nagyjából igen de a BMW gyári készletből állítólag én vettem meg az utolsó darab műszerfalat Ki kellett cserélni, mert az enyém menthetetlenül el volt repedve..
– Mennyi ideig tartott a restaurálás?
Bő másfél év alatt már OT-s rendszáma volt.
– Milyen váratlan problémákkal szembesültél?
Az első mesternél kissé lassan ment a motor felújítás ezért másik csapatot kerestem , onnan kezdve gyorsan haladtam.
– Naponta használod?
Nem, de nagyon jó vele autózni. Azért annyira tisztelem a korát hogy inkább „nyugdíjas” üzemben járok vele. Ha jó idő van, hétvégeken. Néha azért be kellett fognom napi használatra is, amikor a járkáló autóm szervizben volt.
– Valami érdekes sztori a BMW-vel, ami eszedbe jut?
Egyszer megszólított egy úriember és elmesélte hogy neki is pont ilyen autója van . Már jó ideje beszélgettünk műszaki részletekről. de hamar kiderült hogy neki nem igazi autója van, hanem egy Matchboxa, ami pont így néz ki. Szerintem nem éppen egyenrangúak voltak az autóink, de azért így is jót beszélgettünk.
Köszönjük az interjút.
Diósi Imre fotó