Október 23-án szezonzáró veterános gurulást rendezett a Dunakanyar Oldtimer Egyesület. A komoly, feladatokkal és játékokkal teletűzdelt túra helyett ezúttal az egyesület minden veterán és hobbiautó tulajdonost, érdeklődőt kötetlen szezonzáró gurulásra invitált. Kemény Attilával, a Dunakanyar Oldtimer Egyesület elnökségi tagjával idézzük fel az eseményt.
Amikor a nyár őszbe hajlik, csendesedik a veterán autósok túrázó kedve. Ennek dacára előfordul azért, hogy az egyesületek valamelyike rendez szezonvégi gurulást, sőt még karácsonykor is mozgolódnak, nyilván időjárástól függően. Mi úgy gondoltuk, belevágunk egy őszi gurulásba – mondjaAttila. Én pedig egy ilyen rendhagyó találkozó szervezésétől faggatom.
– Az ötlet az Egyesület elnökétől, vagyis a fiamtól ered, és az Ő dolga volt a szervezés. Minimális munkát igényelt, a meghirdetésen kívül csak ebédet intéztünk a résztvevőknek. Az előzetes jelentkezés alapján tudtuk, hányan jönnek, és induláskor pontosítottuk az ebédadagok számát. Figyeltünk rá, hogy a kirándulás jó minőségű aszfalton történjen, és mindenkinek egyértelmű legyen, merre kell menni, mert itiner helyett csak egy térképmásolatot osztottunk a résztvevőknek . A rendezvény ingyenes volt, csak az ebéd árát kellet kifizetni. Úgy hirdettük meg, hogy bárki, bármilyen járművel jöhet, bármikor be- és lecsatlakozhat a gurulásról. Az útvonalat a hirdetésben is megosztottuk. Gondolná az ember, az ilyen laza, kiruccanásos összejövetel nem mozgatja meg a veteránosok fantáziáját. Ehhez képest már az előzetes regisztrációnál lehetett látni, hogy sokkal többen leszünk, mint a nyári rendezvényünkön. Körülbelül száz jármű gyűlt össze az OT-s rendszámú veterántól a tíz éves autókig mindenféle márka és modell… Én a 64-es Minimmel mentem.
Érdemes azért végig futni a nap történésein. – Reggel 9 és 10 óra között a Budatétény vasútállomás P+R parkolójában, a Campona Bevásárlóközpont mögött volt a találkozó. Onnan mentünk a 7-es úton Pákozdra, megálltunk a Miskahuszár szobránál. Mivel nem találtunk ki semmilyen feladatot, játékot, közvetlen beszélgetéssel és sétával töltöttük el az időt.
(Aki, még nem látta, jó, ha tudja, a Miskahuszár turisztikai látványosság, a maga nemében egyedülálló alkotás, 100 tonna betonból készült, 13 méter magas. A huszárhagyományok ápolása inspirálta a szobrot megálmodó és létrehozó alkotói összefogást. A Bogár halmon emelkedik a magasba, ott, ahol a legenda szerint, Jellasics horvát bán és császári-királyi táborszernagy állt 1848. szeptemberében.)
– A következő állomás Bicske érintésével Mány volt – folytatja Attila -, ahol az előre leszervezett ebédet fogyasztotta el a csapat. Ebéd után kicsit leeresztettünk, volt, aki hazaindult, és volt, aki kitartott egészen Biatorbágyig, ahol a Gyöngyvirág utcai P+R parkolóban volt a gurulás vége. Ott oszlott fel a csapat.
Összegezve: – Nekem meglepő volt, hogy sok, és nagyon jó visszajelzést kaptunk, megköszönték a résztvevők a szervezést, és azt, hogy együtt autóztunk. Bár én jobban szeretem a feladatokkal teletűzdelt túraversenyeket, úgy látszik, néha szükség van egy ilyen benzinégetős lazításra, együtt autózásra, ahol nem kell nézni az órát, és bőven van idő lassan autózva gyönyörködni az őszi tájban. – zárja a beszélgetést Kemény Attila.
szöveg: Váczy András , képriport: Diósi Imre