Az, ami sok-sok éven át Padova volt minden veteránjármű-szerelmesnek, a szokásos őszi veteránjármű kiállítás, vásár és börze, az immár három éve elköltözött Bolognába. Jól átgondolt váltás volt ez az olaszoktól, közel háromszoros alapterületen, lényegesen szebb, modernebb környezetben várta a látogatókat a kiállítás. Több mint ötezer veterán jármű,
tematikus kiállítások, klubok bemutatkozása, alkatrészbörze nyújtott négy napon át szinte befogadhatatlan számú élményt a látogatóknak.
A főbejárat után rögtön a főépület halljában sokkolták a közönséget a Forma-1 néhány ikonikus versenyautójával, megemlékezve a legnépszerűbb versenyrendszer 75. születésnapjáról. Az első a sorból Huan Manuel Fangio 1954-es és 1955-ös Mercedes-Benz W196R versenyautója, mellette az a Ferrari 500F-2-es gépe, amellyel 1952-ben Alberto Ascari versenyzett. Hangsúlyozom, nem egy ezekhez hasonló promo-autó került kiállításra, hanem az eredeti darabok és mindezeket testközelből, egy-egy óvatlan pillanatban megsimogatva lehetett megcsodálni. Ott volt még Kimi Raikönnen 2007-es bajnok autója, az a kocsi amellyel utoljára szerzett világbajnoki címet a Ferrari. Mellettük a Tom Pryce által vezetett 1974-es Shadow és a Gilles Villeneuve híres Ferrari 312 T4-es versenyautója, mind-mind felelevenítve a Forma-1 egy-egy híres korszakát.
Az F1 előcsarnokban felállított kiállítását követően összesen tizenöt kisebb-nagyobb, de többnyire átáthatatlanul óriási pavilonban szinte sokkoló mennyiségű jármű következett. A típusok felsorolásába nem érdemes belekezdeni, nehéz lenne a kiállításról kimaradt autómárkát találni. Az természetes, hogy Olaszországban a hazai márkák uralták a kiállítási területeket, de most inkább azokra koncentrálnék, amelyeket itthon ritkábban látni, vagy még hazai kiállításon nem sikerült megcsodálni. Két helyen is rácsodálkozhattunk, hogy 1966-ban minimális autógyártási előzményekkel hogyan tudott a Lamborghini olyan csodálatos autóval előállni, mint a Lamborghini Miura. Három változatából összesen 764 darabot gyártottak le, ebből kettőt állítottak ki magángyűjtők. Egy másik szuperautós standon ugyancsak eredeti Ford GT 40 versenyautó hirdette Caroll Shelby és Ken Miles dicsőségét, amely mellett a modernizált változata is ott sorakozott, de valahogy mindenkit csak az 1966-os Le Mans-i győztes érdekelt.
A különlegességek sorában más vizekre is kell eveznünk, konkrétan a Como-i tóra, itt cirkálnak ugyanis azok a Riva típusú utópisztikusan gyönyörű, kivétel nélkül nemesfa, többnyire mahagóni és más egzotikus afrikai fafajtákból épített motorcsónakok, amelyek közül két nagyszerű példány hirdette, hogy Olaszországban nem csak az autók tervezésében és építésében tudtak csodákat művelni. Jellemző, hogy ezek a hajók többségében azokkal a V12-es Lamborghini motorokkal vannak szerelve, amelyek szinte végígkísérték a Lamborghini fejlődését a 350 GT-től egészen a Countachig. Az egyik leglátványosabb mozzanat a klubok és különböző veteránjárműves versenyek bemutatkozása volt, melyek végtelenül elegáns, ízléses standokat építve várták az érdeklődőket. Az ASI, amely a MAVAMSZ olaszországi megfelelője óriási területen, közönségtalálkozókkal, szakmai előadásokkal és a kiállítások, túrák bemutatásával várta mindazokat, akik szervezett keretek között kívántak veterán járművükkel, vagy motorkerékpárjukkal túrázni, versenyezni, vagy
egyszerűen csak egy kiállításon megjelenni.
A már Pádovából is megszokott alkatrész és kiegészítők vására mellett több pavilonban sorakoztak fel az eladásra váró járművek. Minden volt, minden eladó volt és mondanám, hogy minden nagyon drága volt, de ez nem teljesen igaz. Bárhová megyünk Európában hasonló árakkal találkozunk, meglepően baráti árakkal is találkoztunk, de voltak olyan árcédulák is, amelyek sokkal inkább az eladó romantikus vágyait tükrözték, mintsem a realitásokat. Meglepő volt, hogy egy 1500-as Fiat Cabrio 1964-ből már az első napon elkelt 18.000.- Euróért, kevésbé volt meglepő, hogy egy lengyel restaurátor cég 219.000 Euroért hirdetett Mercedes Benz W113-asa még a negyedik nap végén is az eladó sorban lévő járművek között volt. Örömteli volt viszont a vásári forgatagban, hogy sokszor lehetett hallani magyar szót, eladók, vásárlók és kiállítók között egyaránt.
dr.Néveri István írása
fotók: a szerző és Auto e Moto d’Epoca press room