Az Austin-Healey fogalom, egy patinás brit autógyár és egy zseniális konstruktőr szövetségéből
született ikon, az angol roadster-építés mérföldköve. E márkanéven belül is külön kasztot képeznek a
„nagy-Healey-k”, vagyis azok, amelyeket nagy lökettérfogatú, hathengeres motor hajtott. Szegvári
Viktor és a Victory Budaörs Autó Kft. vendégszeretetét jelenleg is élvezi egy 3000 típusjelzésű modell,
a gyakorlott restaurátor kérésünkre pedig felidézte a jármű történetét.
A Victory Budaörs Autó Kft. által restaurált 3000-es egyike volt a sok ezernyi, Amerikába exportált
példánynak, a restaurátor pedig az Egyesült Államokban is vásárolta, évekkel ezelőtt.
- A mérföldes órával felszerelt autó jó restaurációs alapnak bizonyult, tulajdonképpen nem érte
komoly baleset soha, de azért volt rajta néhány kisebb sérülés. Láthatóan nem őrizgették, ápolgatták
túlságosan, hanem igazi autóként használták, talán napi rendszerességgel – összegezte benyomásait
Szegvári Viktor, aki kijelentette, hogy néhány évvel ezelőtt még talán ő maga is alkalmazott volna
„járós” autóként egy ilyen modellt, de ma már nem tenné. - Elképesztően megváltozott a forgalom és a közlekedés jellege a városokban. Egy ilyen öreg autó,
még utólagosan beépített elektronikus ventilátorokkal se képes elviselni a városi dugókat. A
menetszél hiányában a hatalmas mennyiségű hőt termelő motor gyorsan túlmelegszik, tönkremegy.
Nem valók ezek a kocsik a modern autópályákra sem, igazán az országutakon van az igazi otthonuk,
százas tempónál, folyamatos, nyugodt haladás mellett – jelentette ki riportalanyom, aki az autó
felújításáról is nyilatkozott. - Az alapos restaurálás megszokott első lépéseként darabokra szedtük az autót, majd minden elemét
egyenként felújítottuk, vagy újra cseréltük. A fényezést és újraépítést követően ezt az autót is
elvittem egy próbakörre, történetesen a Mátrába mentem vele. Fantasztikus érzés volt felhajtani vele
a Galyatetőre, a hegyi szerpentinen otthon érezte magát az autó, de én is. Óriási élmény, gyönyörű út
volt – tudtam meg részleteket a próbakörről, majd kiderült, hogy az Austin-Healey típus a restaurátor
egyik kedvenc modellje. - Már 1998 óta folyamatosan restaurálunk ilyen autókat, alaposan ismerjük az összes modellt, jól
bejáratott alkatrész-bázisaink vannak. Régen karosszériaelemeket is készítettünk, voltak ugyanis
megfelelő présformáink. Ezektől időközben megváltam, mégpedig egy karosszériaépítő mesterember
kedvéért – közölte Szegvári Viktor, aki kedveli az összes Austin-Healey-t, de a nagyblokkos, vagyis 2,6
és 3 literes Healeyket kimondottan remek autóknak tartja. - Jól kiegyensúlyozott, kiválóan vezethető, élvezetes kocsik ezek, hozzák a korabeli sportkocsis
életérzést, személy szerint többre becsülöm őket a náluk sokkal komfortosabb Mercedes 190 SL-nél
is. Persze a vezető mellkasa felé irányuló, dárdaszerű, nyílegyenes kormányoszlop közmondásosan
veszélyes alkatrész, azonban a múltban ezt másként gondolták. A járműgyártás szempontjából
akkoriban korántsem volt olyan fontos a biztonság, mint a hatvanas években. A birtokomban van egy
brossúra, amely szerint az Austin Healey gépkocsi „különösen biztonságos”. Nos, jó sokat változott
azóta a biztonságról alkotott elképzelés, az biztos – sommázta tapasztalatait a Victory ügyvezetője,
aki a jármű legkiemelkedőbb részének a motort tartja. - A kevés híján háromliteres sorhatos nagyon erős és sok tartaléka van. Építettünk már mi is kétszáz
lóerő feletti változatot, amivel a Pannónia-Ringen kétszáz felett repesztettünk – mondta
riportalanyom büszkén, aki szerint a tuningolhatóság elsősorban a konstrukció érdeme. - Ezt az autót tíz éven át, az ötvenes években zajló Le Mans-i küzdelmekben tökéletesítették, az
alapvetően puritán konstrukciót alaposan kicsiszolták, leginkább a versenysport kedvéért. Így lettek
aztán ezek a kocsik megbízható, dinamikus autók. Szerintem nemcsak autózni jó velük, de kellően
komfortosak is, nem utolsósorban pedig markáns, önálló stílust képviselnek. A valóban korhű
megjelenés érdekében egy ilyen autót illik szélálló bőrkabátban, autós sapkában és szemüvegben
vezetni. Én legalábbis így szoktam a volánjukhoz ülni, a technika iránti tiszteletből és a korhűség miatt
is – folytatta Szegvári Viktor, aki az Egyesült Államokban is megtapasztalta, mekkora kultusza van
ezeknek az autóknak.
- Van Amerikában egy csiszoltabb, finomabb réteg, amelyik, ha veteránautót keres, eljut az Austin-
Healey-khez. Ez a kör értékeli a kifinomult technikát, konstrukciót. Én magam az Egyesült Államokban
tartott körutam során találkoztam igazi rajongókkal, az egyikük pedig nagyon megérintett. Képzeljen
el egy domboldalban épült házat Virginiában, ahol a feleség a házban fest, mint művész, a férj pedig a
képeskönyvek stílusában megépített, meseszerű garázsában ilyen autókat restaurál. Vendégül láttak
minket, a gyermekeink a golfpályán golfoztak, megnéztük a pár hatalmas birtokát, a
szarvasmarháikat, egy egész napot töltöttünk el náluk. Végül az idősödő férfiútól megvásároltam a
félkész Healey-ét, ugyanis már nem kívánta folytatni a restaurálását, de a miliő, ahol addig zajlott a
felújítás, jelezte, hogy milyen kultuszt generált ez a típus Amerikában is – zárta le amerikai körútjának
felidézését Szegvári úr, aki végezetül elmesélte azt is, hogyan ért körbe a fotóinkon látható Austin-
Healey pályafutása. - Ez a szintén Amerikából vásárolt autó a restaurálás végén felkeltette egy német gyűjtő figyelmét, aki
meg is vásárolta, így a Nagy Britanniából Amerikába származott autó egy magyarországi kitérő után
Németországban folytatta a karrierjét. E vargabetű után újra visszatért Magyarországra, sőt, megint
hozzánk került, már ismét itt van a Victorynál – zárta a beszélgetést Szegvári Viktor, aki annyit még
elárult, hogy a brit legenda jelenleg eladó, új gazdájára vár.
keretes1:
Egy hosszú életű sorhatos
Az Austin-Healey gépkocsik legutolsó generációja a 3000 típusjelzést viselte, mégpedig azért, mert
egy olyan hathengeres motor mozgatta őket, amelynek lökettérfogata kis híján elérte a háromezer
köbcentimétert. E motor őse Coventryben született és még a Morris mérnökei tervezték. A Morris-
féle erőforrásból lett aztán a British Motor Corporation, azaz a BMC híres „C” sorozatú mindenese,
amelyet elsősorban nagyobb testű Wolseley, Morris és Austin gépkocsikba építettek be. Ez a
sorhatos 1954-től 2639 köbcentiméteres, 1958-tól pedig már 2912 köbcentiméter lökettérfogattal
készült. Utóbbit érte a megtiszteltetés, hogy a legerősebb Austin-Healey gépkocsik hajtóműve is
legyen. A brit klasszikusnak számító roadster egyébként 1959. július 1-től váltotta le elődjét, a 2,6
literes motorral hajtott Austin-Healey 100-Sixet, a megkülönböztethetőség érdekében pedig 3000
típusjelzéssel látták el. A már kellően erős és kiforrott technikából építkező Healey példátlan
népszerűségnek örvendett Amerikában is, volt olyan év – 1963 -, amikor tízből kilenc autót Észak-
Amerikába exportáltak. A kényes amerikai ízlés kielégítése érdekében ez a sorozat már olyan extrákat
is kapott, amiket a korábbi Austin-Healey-k nem, volt bennük például letekerhető oldalablak és került
faborítás a műszerfalra is.
keretes2:
Ébredő erő
A 3000-es jelzésű Austin-Healey modellek névadója a vasblokkos sorhatos motor volt, amelyet
eleinte SU HD6 karburátorok láttak el benzinnel. A nagy teljesítményű motor erősebb fékek
alkalmazását tette szükségessé, előre ezért Girling gyártmányú tárcsafékeket építettek be, a korábbi
dobfékek helyett. Elől egyébként tekercsrugós független felfüggesztések voltak, hátul azonban
laprugók csatlakoztak a szabványos, BMC-féle merev tengelyhez. A váltó az Austin Westminsterből
származó négysebességes, vagy Laycock de Normanville gyártmányú, elektronikus overdrive
fokozattal megbolondított szerkezet volt. Bár az Austin-Healey 3000 típus többsége kétüléses BN7-es
modellként látta meg a napvilágot, létezett BT7 jelzésű 2+2 üléses kupé és kabrió változat is belőle. A
típus 1959-től 1967-ig tartó karrierjének első harmadában, 1961-ben kisebb ráncfelvarrás történt,
megváltozott kissé a hűtőmaszk és még egy pár apróság, illetőleg erősebb lett a motor. A három
darab SU HS4 karburátornak hála, már 132 lóerőre nőtt a motor teljesítménye, amikor pedig 1962
júniusában három SU HS6 karburátort illesztettek a motorra, az erő tovább nőtt. A legerősebb
Austin-Healey 3000 Mk III modell 1964 februárjában mutatkozott be, e BJ8 kódnevű autó
motorterében már SU HD8 karburátorok dolgoztak és tették lehetővé a 150 lóerős teljesítményt
5250-es fordulatszámon.
Az 1961-es ráncfelvarrásig 1390, azt követően 16322 darab gépkocsi készült a szériából.