Úgy tűnik, a közelmúltban megoldódhatott Amelia Earhart rejtélyes eltűnésének ügye, amely immár nyolcvanhét éve tartotta izgalomban a konteóhívők és egyszerű kíváncsiak fantáziáját egyaránt. A híres amerikai pilótanő 1937 nyarán kísérelte meg a Föld körberepülését egy Lockheed 10-E Electra típusú repülőgép fedélzetén társával, Fred Noonannel együtt, azonban július 2-án örökre nyomuk veszett a Csendes-óceán fölött. Ha sikerrel jártak volna, akkor Earhart lett volna az első nő, akinek sikerült volna ez a pravúr. Tucatnyi találgatás látott napvilágot azóta, mi is történhetett velük valójában, illetve hol érhette őket baleset, mígnem néhány hónapja egy speciális szonárrendszer a Lockheed jellegzetes sziluettjét közvetítette az óceán majd’ ötezer méteres mélységéből, ráadásul nagyjából onnan, ahol a feltételezések szerint bekövetkezhetett a katasztrófa.
Nem a Föld körberepülése volt Amelia Earhart első nagyszabású vállakozása, hírnevét már jóval korábban megalapozta, 1932-ben például egyedül, az első női pilótaként repült át az Atlanti-óceán felett. Ne feledjük, ez volt az a kor, amikor sok helyen még az is megütközést keltett, ha egy nő autót vezetett. Apropó, autóvezetés! Earhart Amerika ünnepelt hősnőjeként ismert és népszerű személyiség volt, ezért is kérte fel aztán őt a Hudson autógyár az egyik új termékének reklámozására.
A Hudson Motor Car Company az 1929-es világválság kitöréséig nagy teljesítményű és közepesen drága autókat forgalmazott, de mintegy titokban azért jelen volt az olcsó kocsik piacán is. A Hudson hírnevét persze nem akarták kockáztatni, ezért a Ford és a Chevrolet által uralt alsóbb szegmens bevételeiből az 1919-ben alapított Essex nevű autós leányvállalat révén részesültek, amely filléres autóiról volt ismert. Az Essex sokáig nem tartozott az ismert és kelendő autók közé, azonban a világválság kitörésekor minden megváltozott, a Hudson pedig a csóró rokonságtól várta a megmenekülést jelentő szalmaszálat és tisztességesen bele is kapaszkodott.
Az Essex modellek 1932-ben komolyabb frissítésen estek át, összességében megnövekedett a teljesítményük és a presztízsük is, sőt, attól kezdve már Essex-Terraplane néven árusították őket. A Terraplane, azaz „szárazföldi repülőgép” reklámozására pedig nem is találhattak volna alkalmasabb személyt Amerika ünnepelt pilótanőjénél, Amelia Earhartnál. A Terraplane sorozat megszületését egyébként a Hudsont igazgató Roy. D. Chapinnek köszönhette, aki olcsó, ám mégis fürge, stílusos autót rendelt mérnökeitől, majd annak bemutatására nem hétköznapi reklámkampányt szervezett. Kézenfekvő volt egy pilótát választani a kampányhoz, hiszen a jármű a reklámszlogenek szerint úgy siklott a szárazföldön, mint egy hajó a vízen, vagy repülőgép az égen.
A nagyszabású bemutatóra 1932. július 21-én került sor a Hudson detroiti gyárának tőszomszédságában. Az Egyesült Államok negyven államából kétezer autókereskedőt hívtak meg az eseményre, a négykerekű főszereplőt pedig maga Amelia Earhart vezette eléjük. A pliótanő jelenlétében aztán egy üzemanyaggal megtöltött pezsgőspalackkal keresztelték meg a Terraplane-t, a legenda szerint pedig preparált palackot használtak. Ennek oka az volt, hogy a főpróba alkalmával egy normál, vastag falú pezsgőspalackkal hajtották végre a műveletet, azonban a súlyos üveg nem zúzódott össze elsőre, sőt, letört egy darabot a jármű orrdíszéből is! A tényleges bemutató alkalmával ezért egy savval vékonyra maratott, törékenyebb üveget használtak, amely annak rendje s módja szerint miszlikbe is szakadt. Az autókereskedők elaléltek a gyönyörűségtől, és nemcsak azért, mert találkozhattak Amerika leghíresebb női celebritásával, hanem azért is, mert mindannyian kaptak egy-egy Essex Terraplane automobilt, hogy azzal utazzanak vissza kereskedéseikbe, közben pedig teszteljék is a terméket.
A kereskedők és vásárlóik persze elégedettek lehettek a gépkocsikkal, hiszen a Terraplane nemcsak jól marketingelt, de valóban korszerű autó is volt. A tervezők például úgynevezett Duo-Automatic fékekkel látták el őket, vagyis lényegében megkettőzték a fékrendszert. Amennyiben a hidraulikus rásegítő valamiért felmondta volna a szolgálatot, a mechanikus fék továbbra is képes volt a fékerő előállítására, persze erősebb taposás árán. A tervezők gondoskodtak a „repülős” életérzésről is, leginkább az utastér kialakításával. Ennek jegyében a műszerfalon nemcsak mérőórákat helyeztek el, hanem az autóipar történetében elsőként piros fényű figyelmeztető fényeket is alkalmaztak.
A modern és könnyű, erős acélvázzal merevített, kellően stabil Terraplane menetelését fürgeségén kívül váratlan események is segítették. A Hudson marketingkapánya és Earhart bevonása örömteli eseménnyel járt, a repülés megkérdőjelezhetetlen pionírja, Orville Wright ugyanis szintén vásárolt magának egy ilyen autót. Amelia Earhart egyébként nemcsak megszerette, de meg is tartotta az emlékezetes bemutatón használt Terraplane-t, ami annak fényében is jelentős tény, hogy ez a kocsi mindössze 450 dollárba került, a pilótanő másik autója pedig történetesen egy kétezer dolláros luxus Cord volt, ami kétségtelenül státuszszimbólum volt a maga idejében.
Az Essex Terraplane első változatát „K” betűvel jelölték és 3,2 literes sorhatos motor hajtotta meg hetven lóerős teljesítménnyel. A „KU” változatot 1933-ban mutatták be, tengelytávja pedig 2870 milliméterre nőtt, vagyis 178 milliméterrel lett hosszabb az elődjénél. A „KU” vásárlói a jól bevált hathengeres motor helyett immár négyliteres, majd 4,2 literes sornyolcast is kérhettek automobiljukba. Az erősebb változatok koruk legjobb súly-lóerő arányával büszkélkedhettek, egyes példányok évtizedekig megdönthetetlen rekordokat állítottak fel. A Terraplane márkanév 1934-től fogva már olyan jól csengett, hogy az Essex nevet is elhagyhatták az autókról. E sorozat sikere kezdetben határtalan örömmel töltötte el a Hudson vezetését, a harmincas évek közepétől fogva azonban – dacára annak, hogy az amerikai gazdaság lassan magához tért a sokkból – egyáltalán nem emelkedtek a Hudsonok eladásai. Az történt ugyanis, ami ilyenkor történni szokott, a Terraplane mondhatni felfalta a testvérét. De miért is vett volna valaki sok pénzért Hudsont, ha a Terraplane legalább annyira kiváló lehetett? 1938-ban ezért aztán egy rövid ideig Hudson-Terraplane néven gyártották és árusították e kocsikat, de aztán még ugyanebben az évben végleg leálltak a sikeres márkával.
szöveg: TZs, kép:Pinterest