A Pásztor Tamás és Társa Kft. 2000 óta foglalkozik veterán autók beszerzésével és felújításával. Számos modell megfordult náluk azóta, kiváló restaurátori minősítéssel. Pásztor Tamással, a cég tulajdonosával, saját veterános élményeiről és az oldtimerek mai és jövőbeli helyzetéről beszélgetünk.
–Kérlek, mesélj a veteránozásod kezdetéről!
–’98-ban vettem meg az első veteránautómat, egy Citroën DS-t, azt kezdtük felújítani, 2000-re kész lett. Utána pedig, hogy Citroën vonalon maradjak, jött egy Traction Avant, azt restauráltam. Akkor már volt a Takács, aki Citroën Kacsákat csinált, Győrgy Balázs pedig DS-eseket. –Honnan ez a francia autó szerelem? –A családomban R4-es Renault, 504-es Peugeot volt. Az apámtól kaptam a francia technikai gondolkodás és autóépítés szeretetét. Sokkal érdekesebbek, mint a német autók.
–A veteránozás egy dolog, az egy hobbi, de te egy nagy céget is vezetsz, e kettő hogyan kapcsolódik?
–Szerencsésen, mert azt csinálom, amit szeretek. Nekem az új autó is hobbi. Ez látszik is a cég tevékenységéből. Ahogy bejött Magyarországra a Citroën márka, elsők között jelentkeztem, és így lettem 25 évesen a legfiatalabb márkakereskedő,
– Ahogy a cég fejlődik, alább hagy a gyűjtési szenvedély?
–Csakis úgy, ha fékezem. Most például megyek megnézni egy 204-es Peugeot-ot. Olyan autókat keresek, amik nagyon jók és nagyon szépek, érintetlenek, nem kell velük sokat foglalkozni. A nulláról induló projektekből be vagyok tárazva, pont 120 éves leszek, amire felújítom az utolsót.
–Ezek szerint, megvalósultak az álmaid. Nincs már olyan, mint mondjuk, húsz évvel ezelőtt?
–Nincs, mert rájön az ember, hogy minek a nagy habzsolás. Annak idején egymás után vettem és csináltam az autókat, ahogy kész lett, már kinéztem a következőt. Kérdezte a feleségem, hogy most mit csinálsz, kész lett, menjünk vele, élvezzük. De hát, mondtam, engem a felújítás folyamata érdekel. Persze, aztán megyek velük, versenyekre is járok, de mégiscsak az alkotás kapcsol ki. Az a hobbim! És akkor azt kérdezte a feleségem, hogy oké, de miért nem csinálod utcára? Megcsinálod az ügyfelek autóit, két hetet használod, amíg összeáll, aztán átadod, és jöhet a következő. Nagyszerű ötlet volt! Ebből lett a Pásztor Classic, 2002–től. Nem előre megtervezett üzleti modell, nem szaktanácsadók által kitalálva és különböző tőkéket bevonva, hanem saját tapasztalataink alapján készítjük az autókat. Mellette persze, készülnek a saját autóink is.
–Hány autót csináltál?
–Több százat.
–Említettél versenyeket. Hová jársz?
–Veterán átlagtartó versenyekre meg 1/100-as túraversenyekre.
–Ki van melletted? –
Hol a feleségem, hol most már a fiam, aki 16 éves lesz, meg Majosházi Peti, akivel sok külföldi versenyre megyünk.
–Hat évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára a veterános világról. Mi és hogyan változott szerinted?
– Azt tudni kell, hogy a 2000-es években a veterános dolog egész Európán, benne Magyarországon is, végig rohant divatként. Most viszont, már kezdenek kikopni a divatemberek, és azok maradtak, akik ezt komolyan szeretik csinálni, örömüket lelik benne. Vannak persze még divatból próbálkozósok, de idővel elcsendesednek és kiállnak a sorból.
–Csakhogy mindent borító fordulat érkezett: az elektromos autó. Becsukják a belsőégésű motorgyárakat?
–Mennek tovább a dugattyús motorok. Ebben a félévben el is dől. Rájönnek, hogy ez az elektromos dolog nagyon jó, csakhogy nagyon szűk körben lehet használni. Erről sokat lehetne beszélni… Ez az egész egy jó marketinggel felépített világdivat, de még nagyon sok a kérdés, amire nincs konkrét válasz. Én a hidrogén autókban vagy szintetikus üzemanyagokban látom a jövőt.
–Mindez érinti a veteránautózást?
–Szerintem nem, hiszen világszinten nem olyan nagy a károsanyag kibocsájtása, arról nem is beszélve, hogy gyártásuk már régóta nem okoz környezeti terhelést. Ha az autó minősített, mehetsz vele, mintha mi sem történt volna.
–Akkor veteránozzunk! Mondd, neked mi a fontos: az oldtimer kinézete, a szerkezeti felépítése, a technika, a múltja vagy pedig valami más?
–A technika. Az, hogy hogyan, milyen érdekesen építették meg az autót, milyen megoldásokat alkalmaztak, és persze az, hogy milyen vezetni, hogyan szolgál ki engem. Nagyon szépek a Mercedesek, nagyon jók a Porschék, de igazság szerint, technikában föl sem érnek egy olasz vagy egy francia autóhoz. Ez a divat a veteránozásban is kihozta ezeket az autókat, így pörgette fel a piacot. Nagyon sokan belekezdtek céges szinten autókat felújítani, de lassan csöndesednek, már szépen építik le a vállalkozásukat, szerte Európában próbálnak kiszállni belőle.
–-Az egész világon végig seprő veterán autó divat miatt jövedelmezőnek tűnt ez az üzletág. Ez olyan, mintha nyitnék egy fogorvosi rendelőt, mert azzal jól lehet keresni. –Igen ám, de ahhoz fogorvosnak kell lenni… –…ez az! A veterán műhelyhez pedig tanult és tapasztalt szakembernek. Aztán rájöttek ám, hogy az a pénz, amit beleégettek a vállalkozásukba, nem jön vissza soha. És még egy érdekes dolog: aki járt külföldön, tudja, a veterán műhely nem áll meg magában, csak úgy, ha a tulajdonosnak mellette van egy másik cége, amiből tudja a réseket tömködni. Nagyon hosszúak a projektek, nagyon nehéz finanszírozni. Ügyfelek eltűnnek, jaj, majd fizetek félév múlva… Az embereket és a rezsit viszont fizetni kell. A profitról még nem is beszéltünk…
–Működik-e még a veterán autó, mint befektetés? Vannak még befektető gyűjtők?
–Vannak. És olyanok is, akiknek sikerül jól eladni, de én úgy látom, hogy már csak két-három évente. Csökken a kereslet… Egy dolog, mi van kiírva, és egy dolog, amiért elviszik. Az számít. Nyugat-Európában bevett dolog, hogy annak a 60 százalékáért viszik el, mint amennyi rá van írva.
–Mit érnek majd a mostani veterán autók?
–Én furcsán nézek a mostani OT-s rendszámú 190-es Mercikre, Ford Sierrákra… Egy húszéves gyerek pedig nem, mert, ha bejön egy film, amiben a főhős Suzuki Swifttel repeszt, akkor mindenki Suzuki Swiftet szeretne venni.
–Ez az egyik oldal. A másik, a nagyon ritka, projekt autók oldala. Azokkal mi a helyzet?
–Hát igen, azok tartják magukat. A ritka, kis darabszámban gyártott autók mindig értékesek lesznek és a gyűjtők is ezeket keresik. Azt, hogy a mostani autók közül melyik lesz keresett veterán autó, elég nehéz megválaszolni, valószínűleg a keveset gyártott, egyedi autókat fogják megvásárolni. Amikor a 70-es évekbeli autók, amiket én is szeretek, 70 évesek lesznek, még mindig szépek lesznek, azok megmaradnak. De nem tudom, hogy egy Ford Focus Combi, mennyire lesz kívánt autó, de egy RS változat talán igen, a többi viszont eltűnik. Azt, hogy Pásztor Tamás meglátása mennyire válik be, majd meglátjuk. Sőt, mi több, megbeszéljük vele.
szöveg:Váczy András fotók: Diósi Imre