Schindler Alex és az Alfárium jóvoltából ezúttal két darab youngtimer Alfa Romeót járhattunk körbe. Típustársak ők, mindkettő a híres-nevezetes 916-os sorozat tagja, egyikük kupé, a másik ellenben kabrió.
Az immár a Fiat irányítása alá helyezett Alfa Romeo 1993-ban lebbentette fel a fátylat az agresszíven sportos megjelenésű GTV-ről (Gran Turismo Veloce) és nyitott párjáról, a Spiderről. A nyolcvanas években gyártott Alfák sajátja volt a hátrafelé emelkedő övvonal és az ék alakú karosszéria, a 916-os széria tervezője, Enrico Fumia – a Pininfarina alkalmazottja – is e formát vitte tovább, amikor megbízták őt a kilencvenes évek sportos Alfáinak megalkotásával. Rajzasztalán azonban különösen erőteljes formák születtek, a GTV és a Spider is lapos orrú, meredeken emelkedő övvonallal rendelkező sportautó lett, maximumig tolva az e formában rejlő potenciált. A hátul lecsapott (GTV) és kerekded formában végződő (Spider) far is jótékonyan befolyásolta a légellenállást, a járművek 0.33, illetve 0.38-as légellenállási együtthatója megdöbbentően jónak számított. Fumia tervei nyomán aztán a Centro Stile Alfa Romeo, illetve Walter de Silva mérnökcsapata építette meg a soron következő sportos Alfát a Fiat közepes méretű padlólemezén. Hátra multilink, előre az Alfa 155-ös sokat bizonyított futóműve került, az orrba pedig kétliteres Twin Spark, vagy háromliteres V6-os motor. Utóbbi a GTV-ben turbóval, a Spiderben anélkül csábított nagy kalandozásokra.
Így kezdődött a történet, amely 1995-ben elismerések özönét hozta a 916-os szériának. Záporoztak a díjak, az elismerések, a feltűnő külsejű, csak limitált célokra használható autókból pedig meglepően sokat adtak el – közel 42 ezer GTV és 39 ezer Spider özönlött az utakra -, pedig egyáltalán nem voltak filléres portékák, sőt! Hogyan és miért jutottunk el oda, hogy 70 ezer forintért is adtak használt GTV-t? Meséljen erről az Alfa-guru, Schindler Alex!
– Ez a GTV 1996-os évjáratú és a saját tulajdonom. Szeretem és jó kocsinak tartom, sokat használtam, ennek ellenére éppen új gazdát keresek neki. Életünk néhány évig közösen, kalandokkal telt, jópofa a megvásárlás sztorija is. Valamikor hat-hét évvel ezelőtt kerestek meg az akkori tulajdonosai az Alfáriumban azzal, hogy rendbe hozassák a siralmas állapotú kocsit. Az autó nagyjából tíz évig állt a szabadban, és bár nem volt rozsdás, de matt volt a festése, sérült volt az egyik ajtó, összességében pedig egy gyászos és leharcolt Alfa benyomását keltette. Kalkuláltam egy árajánlatot a szükségszerűen elvégzendő feladatokról, a végösszeg pedig majdnem milliós tétel lett. Az ügyfelek ennyit egyáltalán nem akartak elkölteni a kocsira, ezért inkább úgy határoztak, hogy legalább jó gazdát keresnek neki. Kijelentették, hogy az Alfát nálam hagyják, fizetnem se kell érte, csináljak vele, amit akarok. Bár mindig tetszett a GTV formája, de semmiképpen sem akartam ingyen Alfát. Furcsa helyzet állt elő, nekem kellett győzködni az „eladókat”, hogy ne jótékonykodjanak velem, fizetni fogok a kocsiért, vagy nem kell. Végül nagy nehezen rábeszéltem őket a hetvenezer forintos vételárra, így lett belőlem GTV-tulajdonos – emlékezett vissza Alex
Megtudtuk tőle azt is, hogy a kocsit kétliteres Twin Spark motor hajtja – Ez a motor nem azonos az Alfa Romeo 75-ből is ismert „Twin Spark” Nord motorral. Az egy elpusztíthatatlan szerkezet, ellenben a 916-os szériába egy Fiat-féle Twin Spark került, amely nem volt éppen a legsikeresebb fejlesztés. Nagyon finom, törődést igénylő szerkezet, amely érzékeny az olajra, illetve arra, hogy ne hajtsák meg hidegen. Néhány részletében pedig kissé kidolgozatlan, illetve kevéssé pontos illesztésű ez az erőforrás. Csak példaképpen, a hengerek oldalfalát egy olajat spriccelő szerkezet óvja a melegedéstől. E spriccelők hajlamosak az eldugulásra, de az olajnyomást érzékelő szenzor nem oda van bekötve, ahol ezt mérni és jelezni tudná, így megszűnhet ez a fajta hűtés, anélkül, hogy tudomást szerezne róla az ember… Tudatában voltam tehát, hogy milyen autót veszek, de mivel a szóban forgó GTV-ben mindössze 124 ezer kilométer volt, reménykedtem abban, hogy kellő odafigyeléssel sokáig hű társam lesz az utakon. Másként alakult – közölte lakonikusan Alex, majd folytatta – 2017-re és milliós összeg elköltése árán szépen megújult az Alfa Romeo GTV-m. Friss élénkpiros lett a színe, felújítottam a futóművet, kicseréltem a kipufogórendszert, az önindítót, a generátort. A tíz évig elhanyagolt, letámasztott autó új életre kelt, nagyon finom, élvezetes járgány lett, örömmel is használtam, de három hónap után váratlanul hajtókarcsapágyas lett. Amikor a jellegzetes zajt meghallottam a motortér felől, tudtam, hogy előttem áll a szokásos dilemma. Bontott motort, vagy nagygenerált? Nem akartam másik motort, hiszen annak nagy valószínűséggel hasonló baja lehet, ezért a generál mellett döntöttem. Nem mondom, hogy nem fájt a közel milliós összeg elköltése, de nem spóroltam semmin, lelkiismeretesen és a legjobb minőségű alkatrészekkel újítottam fel a motort. Nem volt olcsó, de a kocsi végül valóban tökéletes lett, szépen jár a motor, nem füstöl, jól húz és ez így lesz az elkövetkező 100-150 ezer kilométeren keresztül is. Ennyit simán kibír a 155 lóerős, generálozott motor, amely egy szívbemarkolóan szép, tetőablakos, klímás, sportos olasz granturismót mozgat. Jó vásárt csinál majd vele a vevője, hiszen kocsik ára már most is szépen kúszik felfelé, de amint hamarosan oldtimerek lesznek, igen jelentős árnövekedés vár rájuk – jelentette ki az Alfárium tuladonosa, aki egy olyan fiatalt tudna elképzelni az Alfa új tulajdonosaként, aki értékeli a különleges megjelenésű és teljesítményű autókat, de nem akar és nem is tud tízmillió forintot kifizetni egy modern járgányért, emellett pedig van némi műszaki érzéke, illetve jó füle és szeme az autó jelzéseire.
Cserében lesz egy valóban különleges kocsija, amely Alex tapasztalata alapján extrém formájával szinte kiabál az utcán – Ezt a kocsit mindenki észreveszi és nem csak a piros színe miatt. Egyszerűen feltűnőre tervezték, mára pedig időtálló, mutatós holmi lett belőle, melyet megnéz az utca embere – közölte Alex, aki a volán mögött tapasztalt élményeit így folytatta – Hátul három-három lengőkar van a multilink futóműben, ezek darabja nyolcvanezer forint, de ha mindegyik jó állapotú és teszi a dolgát, akkor az autó gokartként fekszi az utat, tűpontosan irányítható, minden kanyar élvezet vele. Ha azonban valamelyik lengőkar rossz, akkor azonnal megérzi a vezető. Ebben a tekintetben ez egy őszinte kocsi. A motor se becsapós, korrekt teljesítményt ad le, ami az utakon tökéletesen elég. Ha valaki igazi sportkocsira vágyik a szériából, keressen magának egy V6-ost. Ezek hangja és teljesítménye egyaránt lenyűgöző, nem véletlen, hogy az áruk is másik kategóriába tartozik – tudtam meg Alextől, akinek műhelyében rendszeresen megfordulnak a 916-os sorozat tagjai – Az itt látható Spider például egyik ügyfelünk autója, apróságok miatt hozta be hozzánk, illetve a főtengely jeladóját cseréltük ki, mert néha nem pörgött fel háromezres fordulat fölé. Most már rendben van, egyébként ugyanaz a kétliteres Twin Spark motor hajtja, mint az én GTV-met, de az évjárata frissebb, talán 2001-es. Nagyon szép állapotú, megkímélt, keveset futott kocsi. Mindössze egyetlen hibája van, de ez minden 916-ost jellemez. E kocsik bevezetésekor a fedélzeti számítógépek és azok olvashatósága még nem volt éppen tökéletes. A 916-os sorozatú Alfákat még a gyári eszközökkel, szoftverrel is bajosan lehet diagnosztizálni, vagyis a szakember kénytelen a fülére, szemére és a tapasztalataira hagyatkozni, amikor hibát keres. Ennyiben ezek a youngtimerek valóban átmenetet képeznek a klasszikus és a legmodernebb Alfa Romeók között – mondta végezetül Schindler Alex.
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre