Az 50-es évek végén jártunk, amikor az Alfa Romeo vezetése elhatározta, hogy újra komolyabban beszáll a versenysportba. Felkérték a Ferrari egykori mérnökét,Carlo Chitit, hogy tervezzen egy olyan autót amivel a márka képviseltetheti magát a Gran Turismo versenyosztályban. Az elképzelés előzményei ismertek. Az Alfa Romeo a háború előtt sikereket sikerekre halmozott különböző versenyeken. Az új GT vérvonalát az 1955-ös 750 Competizioneig vezetik vissza. A rendkívül népszerű Alfa Romeo Giuliettát folyamatosan fejlesztették és rendkívül sokféle változatban gyártották. Voltak olyan legendás prémium változatok is mint a Giulietta Spider és a Giulietta Sprint. A Sprintet gondolta újra Zagato, mikor az acél borítást alumíniumra cserélte és a formát teljesen legömbölyítette. A hátulját pedig a Cosa Tronca (rövid farok) elvei alapján építette meg. Az autó 1300 cm3-es, két porlasztós, 100 Lóerős motorjával, 5 sebességes váltójával és 785 kilójával 200 km/ó sebességre volt képes. Ez volta Sprint Zagato, azaz a Giulietta SZ, amit először 1960-ban láthatott a nagyközönség.
A Giuliettát idővel a Giulia követte a gyártmány sorban. Ez volt az alapja az új fejlesztésnek, a Giulia TZ-nek ami már vérbeli versenyautónak épült.
A TZ, Tubolare Zagato a nagy szilárdságú nikkel-króm csőváz hálóra utal, melyre a Zagato által tervezett aerodinamikus aluminium karosszéria került. A gyönyörű formát megint csak a Cosa Tronca zárta, akárcsak az SZ típusnál. Így egy igen könnyű, mégis rendkívül szilárd kedvező légellenállású autótestet kaptak. A technika alapja az új Giulia TI volt. A versenygép részei különböző helyszíneken készültek, ezért létrehozták Udinében a Delta üzemet.Ide szállították az egységeket és itt szerelték össze a TZ széria darabjait. A Carlo Chiti nevével fémjelzett cég később átköltözött Milano külvárosába és Auto-Delta néven üzemelt tovább. Motorja 1570 cm3-es, 8 szelepes két Weber porlasztós volt, mely 5 sebességes váltón keresztül 113 LE -vel hajtotta a 655 kg-os kocsitestet , a 215 km/ó-s végsebesség felé. 1962-ben mutatták be a Torinói Autószalon közönségének.
A kedvező fogadtatás láttán máris elindult a Giulia TZ 2-es projekt. Zagato még áramvonalasabb karosszériát tervezett ami Teljesen rásimult a vázra és még jobban simult az aszfalthoz. A hátsó ablak hármas osztását elhagyták. Az alumínium testet kicserélték üvegszálasra ,így nyertek jó pár kilót. A ferdén elhelyezett,1570 cm3-es soros motor kompresszióját 9,7:1- ről megnövelték 11,4-re és hengerenként két gyertyát alkalmaztak, két ikercsöves Weber 45 porlasztót és száraz olajteknős kenést kapott.A 15″-os felnit 13″-osra cserélték Az autó súlya mindössze 620 kg-ra sikeredett, 35 kilóval lett könnyebb mint az TZ. .A csúcssebesség is jelentősen megnőtt, 245 km/ó-ra. 1965-ben mutatták be a Torinói Autószalonon.
A 117 darabos szériából 105 darab volt Giulia TZ és csak 12 darabot gyártottak a TZ 2-ből, kizárólag versenycélokra.
Az Alfa Romeo jelentős sikereket ért el a TZ1-TZ2 szériával.A TZ 2 kiválóan szerepelt közvetlenül bemutatása után Monzában, 1000 kilométeren a Bussinello-De Adamich kettőssel hetedik lett összesítésben és első a GT 1600-as osztályban. Ezután még abban az évben osztálygyőzelmek sorozata következett: Sebring 12 órás verseny, Targa Florio, Nürburgring 1000 km-es verseny,Melbourne 6 órás verseny, Giro d’Italia és Citerium des Cevennes. Majd a következő évben folytatódtak az osztálygyőzelmek: Monza, Sebring, és Nürburgring.
Diósi Imre
forrás: supercars.net , fcaheritage.com
és köszönet az ALFÁRIUM-nak a segítségért