Ahogy szaladnak az évek, az Alfa Romeo 33-as típusának utolsó évfolyamai is elérik a veteránkort, aki pedig szeretne egy hangulatos, sportosan mediterrán oldtimert, döntsön és vásároljon gyorsan, mert az árak felfelé indultak. Inkognitójához ragaszkodó beszélgetőtársam már évekkel ezelőtt megvásárolta a maga 33-asát, amely nemcsak vezetés közben okoz örömet, hanem a műhelyben is. Makulátlan, egygazdás, alig használt autó, olyan, amelyet az OT vizsga előtt elég volt lemosni…
– Ez az Alfa Romeo a 33-asok második generációjába tartozik, 1991-ben gyártották, a motorja 1.5 literes, benzinüzemű. Az Alfák remek karakterű boxermotorjai nagyon híresek, véleményem szerint önmagukban is sokat tettek a 33-as népszerűségéért. Az én autómba olyan másfél literes, négyhengeres boxert építettek, amelyet gyártottak karburátorral is, ám az enyém befecskendezős, erre utal az 1.5 IE típusjelzés is – foglalta össze a lényeget az Alfa tulajdonosa, aki nem sokat gondolkodott a vásárlás előtt.
– Egy ismerősöm Olaszországban él és ő szokta felhívni a figyelmem az érdekes autókra. Tudja, hogy milyen jellegű kocsikat keresek, amikor pedig hírét vette ennek az Alfa 33-asnak, rögtön hívott. Az autó mindeddig 73 ezer kilométert futott, egy tulajdonosa volt Olaszországban és a száraz klíma, meg a garázs kellőképpen konzerválta a karosszériát. Nemcsak a rozsda kerülte el, de a mediterrán országokban mindennaposnak számító horpadások, karcolások is hiányoznak róla. Azt hiszem, ennél szebb és jobb állapotú 33-ast alig találhattam volna, így megvásároltam. Kellőképpen felszerelt példány, szervókormánya, központi zárja van és elektromosak az ablakok is – sorolta a gépkocsi tulajdonságait a büszke tulajdonos, aki a legfontosabb újságot a végére tartogatta.
– A sérülés- és rozsdamentes kocsit alaposan átvizsgáltam, majd összeírtam az alkatrészlistát. Egy új benzintankot kellett vásárolnom a kilukadt régi helyett, ezen kívül csak négy új gumi hiányzott. A tankot kicseréltem, a gumikat felraktam, majd lemostam az Alfát és elvittem az OT vizsgára. A „felkészítés” eredményes volt, az autó meg is kapta a muzeális minősítést…
Az Alfa Romeo 33-as típusát 1983-ban mutatták be, mint a milliós darabszámmal büszkélkedő, ám borzalmas korróziós hajlamáról hírhedt Alfasud utódát. Az újdonság konstrukciójának jelentős elemeit az Alfasudtól örökölte, így például a padlólemezt, valamint a felfüggesztéseket. Megfigyelhető volt némi downsizing is, amennyiben az Alfasud négy tárcsafékét immár két tárcsára és két dobra cserélték. A nagy, sima felületek által határolt karosszéria házon belül született, a Centro Stile Alfa Romeónál, az áramvonalas (légellenállási együttható 0.36!) ék alakú dizájn Ermanno Cressoni műve volt, míg az ötajtós kombi kialakítására Pininfarináékat kérték fel. Érdekes módon a magát szedánnak mutató alapváltozat is ötajtós volt, így téve eleget a lépcsős farkiképzést és a praktikumot egyszerre áhító vásárlóközönség elvárásainak.
Sajnos az Alfa Romeo 33-as kezdetben nem fejlett ki komoly ellenállást a rozsdával szemben, bár e téren azért jobbnak bizonyult az Alfasudnál. Kritikusai ezen kívül felhánytorgatták elektronikus berendezéseinek visszatérő és bosszantó hibáit, de a kulturált, ergonomikus utastér és a boxermotorok miatt sok mindent hajlandóak voltak megbocsátani neki. Mindkét benzinmotor egyetlen vezérműtengelyes, felülvezérelt (SOHC) négyhengeres szerkezet volt, 1350, illetve 1490 köbcentiméteres lökettérfogattal.
Cressoni lépcsőzetesen emelkedő karosszériájának formavilágát vitte tovább az 1990-ben debütáló második sorozat is, habár ennek tagjai a facelift eredményeként kissé szögletesebbek és letisztultabbak lettek, elsősorban azért, hogy az új 33-asok hasonlatossá váljanak az akkori Alfa-trendet kijelölő 164-es modellhez, amelyet 1987-től gyártottak, Pininfarina tervei nyomán. A formai változásnál is lényegesebb újítás volt a galvanizálással korrózióállóvá tett karosszéria, illetve a megújult utastér. A csúcsmodellbe 16 szelepes, 1.7 literes benzinmotor került 135 lóerős teljesítménnyel. A képeinken láható Alfa Romeo 1.5 IE típusú gépkocsiban Bosch-EZ10 befecskendezővel izmosított nyolcszelepes, 1490 köbcentiméteres négyhengeres dolgozik, amely 96 lóerőt nyújt hatezres fordulatnál, csúcsnyomatéka 4500-as fordulaton 126 Newtonméter. A motort hosszában építették be, a váltó ötsebességes, a hajtást pedig a hátsó kerekek kapják.
szöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre