Ha sikere egyedül a szépségén múlt volna, az Alfa Romeo 2000 Touring Spider egészen biztosan népautóvá lett volna, ám sajnos a tömegek árérzékenyek voltak a múltban is, így ez a csodálatos megjelenésű kabrió megmaradt kevesek játékszerének. Még fájdalmasabb tény, hogy e kabrió legnagyobb ellenfele éppen házon belülről érkezett, az Alfa Romeo Giuliettája ugyanis nála sokkal kezelhetőbb, jobban vezethető és természetesen olcsóbb is volt. Kelemen János mindkét típus jó ismerőjének számít, hiszen gyűjteményében van belőlük egy-két darab. Itt és most a „vasblokkos” kétezres Touring Spiderét járjuk körbe.
Az Alfa Romeo 2000-es típusszámmal jelölt sorozatát ismerik Tipo 102-esként is, vasblokkosnak pedig azért hívják ezeket a kocsikat, hogy megkülönböztethessék őket a később bemutatott, hasonlóan kétliteres motorral szerelt, ám már alublokkos Alfáktól – az alu-magnézium motorblokkos motorok 1970 táján kerültek forgalomba.
A Tipo 102-esek előtt komoly feladat állt, amikor 1957-ben először álltak a nagyközönség elé a Torinói Autószalonon. A rendkívül sikeres 1900-as elődöt kellett felülmúlniuk, amely mindenképpen mérföldkőnek számított az Alfa Romeo történetében. Az 1950 és 1959 között gyártott 1900-as modellek ugyanis nemcsak kiváló autók voltak, de egy új korszak hajnalát is jelezték. Elsőként kaptak önhordó karosszériát az Alfa gyártmányai közül, először alkalmaztak a gyártásukhoz futószalagot és elsőként került a volánjuk a bal oldalra – korábban a hazai felhasználásra készített Alfák kormánya is a jobb oldalon volt.
A jól bevált 1900-asok konstrukcióját még az ötvenes évek második felében is tökéletesen alkalmasnak ítélte az Alfa Romeo, így tulajdonképpen alig változtattak rajta, az új szériára persze megnőtt a motorok hengerűrtartalma, finomítottak néhány apróságon és a megjelenés is változott. Erről a nagyérdemű is megbizonyosodhatott, amikor Torinóban megtekinthette a négyajtós Alfa Romeo 2000 Berlina szedánt és a nyitott Alfa Romeo 2000 Touring Spidert. A jól bevált gyakorlat szerint – így volt ez az 1900-asoknál is – az Alfa Romeo milánói „Portello” gyárában csak a szedánokat állították elő, a többi karosszériaváltozat elkészítésével független karosszériaépítőket bíztak meg. A 2000 Touring Spider előállításáért a Touring felelt, míg a később érkező Alfa Romeo 2000 Sprint Coupe a Bertone műve lett.
A kabrió eleinte „Roadster 2 Liter” néven vált ismertté, annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem is roadster volt, sokkal inkább nyitott túrakocsi. Talán az 1955-ben bemutatott Mercedes-Benz 190SL szolgáltathatta az olaszoknak a mintát, így lett az Alfa új kabriója sportos megjelenése ellenére inkább kényelmes utazóautó, semmint kanyarvadász sportkocsi. A Touring Spider persze korántsem volt gyenge járgány, vasblokkos, alu hengerfejes, 1975 köbcentiméteres, négyhengeres, iker-vezérműtengelyes motorja a két ikertorkú Solex karburátornak hála 115 lóerős teljesítményre volt képes. Összehasonlításképpen ugyanez a motor, alacsonyabb kompresszióval és szimpla Solexekkel csak 105 lóerőt tudott nyújtani a Berlina szedánban. A decens, ám valóban nem sportautós teljesítmény a Toring kabriójában igényesen kidolgozott, tágas utastérrel párosult, olyan extrákkal, mint a letekerhető oldalablakok, a tágas csomagtartó, vagy a míves faládikóban elhelyezett szerszámkészlet. Nagy utazásokra, városi cirkálásokra tervezett autó volt, nem a szerpentinek ördöge, 1961-től pedig létezett 2+2 üléskiosztásban is, előtte csak szimpla kétülésesként. Első felfüggesztései függetlenek voltak, hátulra merev tengely került, ám minden kerékhez jutott tekercsrugó és teleszkópos lengéscsillapító is. Csak dobfékek jutottak az autóba, egykörös fékrendszerrel, hidraulikus rásegítővel. A nagyméretű fékdobokat alumínium hűtőbordákkal gyártották, a versenyautóknál szerzett tapasztalatokat felhasználva. A fékdobok hűtőbordái forgásirány szerint állnak, ezért a jobb- és baloldali fékdob eltér egymástól, erre figyelmeztetnek a felületre öntött betűk is, „S”, mint Sinistro, „D”, mint Destro .
A Spider magas ára miatt igazán soha nem lett népszerű és ez elmondható a 102-es széria minden tagjáról. Az 1958 és 1961 között készült autókból még mindig a Spider vitte a prímet, hiszen a Portello gyárból csak 2850 darab Berlina gördült ki a négyéves ciklus alatt, míg Touringék 3443 darab Spidert készítettek. Az 1960-ban bemutatott kupé még ilyen sikereket sem tudott felmutatni, a Bertone által gyártott, az ifjú Giorgetto Giugiaro által tervezett – valóban gyönyörű – kupéból csak 700 darab fogyott.
Kelemen János fotóinkon látható Spidere igazi autóritkaságnak számít tehát, állapota pedig még különlegesebbé teszi az autót. Az alábbiakban a tulajdonossal készült interjú olvasható.
– A még háromezer-ötszáz példányban sem készült 2000 Touring Spider manapság mennyire számít ritka autónak?
– Az autó már harminc éve nálam van, amikor megvásároltam, az Egyesült Államokban éltem. Sokat exportáltak az olaszok Amerikába ebből a típusból, a nyitott, egzotikus Alfa Romeók egy bizonyos kör számára vonzó alternatívát jelentettek az amerikai autókkal szemben, jómódú pilóták, orvosok, színészek, mérnökök, ügyvédek vásárolták őket. Időnként követem a különféle aukciós oldalak hirdetéseit, autós kiállítások programjait és úgy találtam, hogy hasonló autó már csak egy-kétévente bukkan fel ilyeneken. Egészen biztos, hogy alig-alig van belőle eladó példány, a még létező, működőképes autók száma sem haladhatja meg az ezer darabot.
– Egy másik klasszikus Alfa Romeójáról is riportot készítünk, így megkérdezem, hogy ez az olasz gyártó valamiért közel áll a szívéhez?
– Volt nekem más európai autóm is, „Pagoda” Mercedesem, Ferrarim, Citroënek és persze Alfák is. Komoly gyűjteményt halmoztam fel, az Alfák pedig a kedvenceim.
– Mi a története ennek a Touring Spidernek?
– Kaliforniában vásároltam harminc évvel ezelőtt, tíz éve pedig már restauráltattam itt, Magyarországon, csak aztán visszavittem az Egyesült Államokba.
– A napsütéses időjárásáról híres Kalifornia milyen veszélyeket rejt az ilyen antik autókra?
– Sokan hiszik, hogy ott nem rozsdásodnak az autók, de ez nem így van. Néha ott is esik az eső, az emberek pedig a cipőjük talpán beviszik az esővizet a szőnyegekre, így ázik a padlólemez is. Nagyon gyakran látni átrozsdásodott taposólemezeket Kaliforniában is…
– Hogyan zajlott a második restaurálás Magyarországon?
– Ugyanaz a műhely dolgozott a kocsin, mint tíz éve, ők Baranya megyében, Sásdon működnek. Teljes, minden részletre kiterjedő munka volt, amit lehet, lecsavaroztak az autóról és megtisztították, felújították az alkatrészeket, karosszériaelemeket. Ami rozsdásodhat, azt galvanizálták, egyébként pedig az összes csavart kadmiumozták, így kerültek vissza a futóműbe és a motortérbe. Emlékszem, több száz csavar, alátét és különféle tartókonzol jött vissza a speciális műhelyből. Az Alfa Romeo hivatalos múzeumától kikért adatok alapján választottuk ki a karosszériához való festéket, természetesen a beltér anyagai és színei is követik a gyári mintát. Ezeket az autókat annak idején szinte kizárólag a New York-i Hoffmann Motor nevű cég importálta, ezt az 1958. december 17-én készített autót is ők adták át első tulajdonosának 1959. január 23-án. Korai gyártású példány, sorrendben a 137-ik a 3443 darabból. Van egy másik ugyanilyen autóm is, pillanatnyilag Kaliforniában, annak is gyári a fényezése, nagyon érdekes, halványlila-szürke árnyalatú, éppen a színe a különlegessége, alig látni hasonlót.
– Vajon miért nem lett sikeresebb a maga idejében ez a típus?
– Sokan állítják, hogy a vele egy időben gyártott Giulietta vezetése élvezetesebb, ezzel egyetértek én is. A Touring kétezer köbcentis benzinmotorjának ereje sem mindig érezhető igazán, mert ez egy nagyobb testű, tágas autó, ellentétben a pici Giuliettával. A nagy tengelytáv és tömeg persze jól jön a rosszabb utakon, ahol ez a kocsi sokkal kényelmesebbnek érződik. Fontos körülmény, hogy ezt a Touring karosszériát a gyár elavult kézi munkával készítette, így nem tudtak belőle nagyobb sorozatokat gyártani. A luxusminőséghez párosuló nagyon magas vételár volt az oka annak, hogy a Touring Spiderből nem fogyott túl sok.
– Mi lesz a sorsa az autónak? Ismét visszakerül Kaliforniába?
– Nem, itt marad és mivel magamnak újíttattam fel, használni is fogom. Nagyon sok találkozó, veterános összejövetel van Magyarországon, ezekre fogok járni az Alfáimmal. Nemrégiben már voltam az AlfaCity rendezvényén, Kőszegen, Dunaújvárosban, Jászberényben is, a szándékom az alfás országjárás, a márkatársakkal való szoros kapcsolattartás.
zöveg: Szalkai Tamás, fotó: Diósi Imre