Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast
Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Eladó cégek
Utazások
Podcast

A Pásztor-Majosházi kettős újra a Monte-Carlo Rallyn

1677594638118

Pásztor Tamást és Majosházi Pétert kérdeztük élményeikről akik újra indultak az idén huszonötödször megrendezett Rallye Monte-Carlo Historique versenyen.

– Idén másodszorra indultok és végeztek most is nagyon jó helyezéssel Jövőre?

Beszippantja az embert a verseny hangulata, az érzés, hogy egy igazi időutazás része lehet, így nem kérdés, hogy van motiváció a következő kiadásra is. Többféle forgatókönyv van a fejünkben a továbblépéshez, akár egy idősebb autóval való teljesítés is szóba került, ahol a szabályok szerint az alacsonyabb előírt átlagokkal lehet versenyezni és esetleg finomítani a sebességtartáson.

-Tamás Alfa Romeoját is ott találtuk a versenyen.

Büntetőpont nélkül teljesítette a szakaszokat Horváth Zoltán / Boros Lajos páros, akik saját Montés autóját egy Lancia Fulvia nevezését elutasították, így Pásztor Tamás másik autójával az Alfa-Romeoval indulhattak. A havas és nagyon meredek szakaszokon lemaradtak az előírt átlagoktól, de a sík szakaszokon a mezőny első harmadában végeztek minden alkalommal. Kölcsönautóval és először a Historique-n, műszaki hiba nélkül élvezték a verseny minden méterét.

Hogy zajlott a kiutazás ?

A verseny hagyományai szerint Európa különböző pontjairól indulva megy a verseny. Mi Bad Hamburgból kaptuk meg az engedélyt, így a csapatunk is ott állt össze. Tamás készítette fel az autót műhelyével, Péter a szervizcsapattal együtt egy autósport munkáról érkezett egyenesen Kanadából, de a logisztikát, szállásokat és a műszerek felprogramozását koordinálta távolról.

-Milyen változásokat tapasztaltatok a tavalyi versenyhez képest?

A 2023-as verseny etapidői feszesebbek voltak a korábbi évek megszokásához, így éppen egy kerékcsere és egy kannás tankolás fért bele az etapidőkbe. Az étkezést napközben csak menet közben lehetett bonyolítani.

-Pech?

A német nyitóetapon egy apró, de mégis kellemetlen eset történt. Leszakadt mindkét rajtszám matricánk, valószínűleg az aláfújt víz nem tökéletes kiszáradása miatt, így az első éjjel egy sporttárs Kovács Levente „Kopek” segítségével és némi filctollas művészkedéssel sikerült a mi 161-es számunkat egy tartalék 151-esből újra gyártani.

-Milyen volt az éjszakai rajt és az azt követő hosszú nap?

A koncentrációs szakasz nevéből adódóan semmi másra nem való, mint a mezőny összegyűjtésére a rajtvárosokból Monacoba. A program része egy éjjel 2-es rajt, amire már rutinosan készültünk, szállásunk az időellenőrző állomás mellett volt és este 9-kor már gyűjtöttük az alvással töltött órák számát, hogy a 6 napos erőpróbán ne fárasszuk le magunkat azonnal az elsőn.

-Idén hosszú szünet után ismét havas volt a pálya.

Több szakaszon is volt hó, teljesen jeges szakaszokból is voltak egybefüggő kilométerek, amit teljesítenünk kellett. Jól jött a speciális, erre a versenyre fejlesztett Sisteron gumi, ami 1/3 szöges felületből és 2/3 lamellázott téli mintából áll. Ezt egy kis manufaktúra készíti a résztvevőknek, kifejezetten a változó körülményekhez.

-Melyik volt a legnehezebb szakasz?

A 16 mért szakaszból két szakasz kifejezetten nehéznek bizonyult. A nyitó napon a ZR2-es szakaszon az első nagyobb jégfoltok a hágó elérése után jöttek, így kifelé dőlő kanyarívek és féktávok is fagyottak voltak, ahol óvatosan kellett menni, így az előírt átlag nem volt tartható.
A verseny záró szakasza is tartogatott meglepetést. A legendás Col de Turini elérése is könnyebb volt az utolsó előtti szakasz hegymeneténél, ahol a sűrű és nagyon szűk hajtűk között nem lehetett visszahozni az elveszett sebességet a Renault R17 Gordini lóerőivel.

-Úgy tudom volt egy komolyabb műszaki problémátok is.

A negyedik napon két szűk kanyar után nagy koppanást hallottunk, ami után kipattanva az autóból látszott, hogy a lengéscsillapító alsó rögzítő menetes szára eltörött, elhagyva a gumis tartóelemeket is. Az autó működött, de a futómű és a másik oldali gátló nagy terhelés alá került. Tamás izzította minden kapcsolatát és végül nem is olyan messziről, két órányira az Amicale R15/R17 elnöke Michel segíteni tudott két gyári alkatrésszel. A beszerelést a Parc Fermében kellett elvégeznünk, a rendezőségtől a biztonságra hivatkozva kaptunk szóbeli engedélyt a cseréhez, amit az egyik sarokban el tudtunk végezni.

-A többi csapat?

Sokféle attitűddel érkeznek indulók a versenyre. Van aki maga szerel és még a díjkiosztó szmokingja is velük utazik, míg vannak profi rally csapatok, akik letréningezik az útvonalat, jégkémet küldenek a szakaszokra és egyszerre cserélik a négy kereket az autón a szervizbusz sátra alatt. Mindenki a maga versenyét vívja, mert első cél a teljesítés és a szoros verseny illetve a hatalmas 5 óra hosszú mezőny miatt a mezőny néhány tagja tényleg csak a monacói kikötőben találkozik a befutónál.

 

-Úgy tudom sokan kiestek

Jó pár autó küzdött technikai gondokkal, törtek a féltengelycsuklók, fordultak ki kerekek és néhány elmért kanyarív miatt több volt idén a sérült első sárvédő, leütött lámpasor.

 

-Mi volt a legveszélyesebb helyzet?
Biztonságra törekedtünk, de néhány szemből érkező postás furgon azért mindenkinek okozott reflexgyakorlatokat. A fékeink jól bírták, más stratégiával kezeltük őket, mint előző évben, így ez nem okozott kellemetlen helyzetet.

-Mi volt a legjobb élmény?

A verseny minden pillanata egy nagy élményforrás, de a monacoi parc fermébe érkezés vagy a Col de Turini keresztezése nem hasonlítható semmivel. Élmény összedolgozni a szervizcsapattal, koordinálni, számolni, koncentrálni és erre a hétre minden mást félretenni. Egy hét egy különleges állapotban.

-Köszönöm az interjút.