– Feleségével, Erdélyi Zoltánné Csillával együtt örökös bajnokai a Szuperkupának. Okoz-e még ilyen címmel a zsebükben izgalmakat egy oldtimer-verseny?
– Minden ilyen megmérettetés előtt a kötetlen, „menjünk egyet túrázni” hangulatban ringatózunk, aztán ahogy közeledik a verseny napja, úgy fordul át a hozzáállásunk. Így nem pusztán élmény-, vagy kalandtúra lesz számunkra a soron következő verseny, hanem az izgalmak terepe. Mint amikor a vadászkutya szagot fog… Az 1/100-as futamoknál, a cella előtt éri el a tetőpontját az izgalom, aztán a cella után ismét hátradőlünk, lazítunk, miközben kanyarog alattunk az út.
– Sokan esküsznek talizmánokra, trükkökre, de a stopper kegyetlen ítélete ellen ezek többnyire hatástalanok. Mégis, miként lehet az átlagtartó futamokon minimális hibapontokkal autózni? Mi az immár évtizedes titkuk nyitja?
– Az átlagsebesség megtartása nem egyszerű, de vannak jó minták, amire támaszkodhatunk. Számomra Luciano Viaro volt a példakép. Sajnos már nincs közöttünk a zseniális versenyző, de ő volt az, aki a cella előtt tíz-húsz méterrel elindult, majd határtalan nyugalommal, rezzenéstelen sebességgel, mint akit zsinóron húztak, haladt keresztül a cellán. A kulcsszó tehát a nyugalom, ezzel könnyen öt századmásodperc alá szorítható az eltérés.
– A nyugalom mellett van egyéb trükkjük?
– Egyről leránthatom a leplet, de vele éppenséggel ellentétes eredményt szoktunk elérni, vagyis rontjuk a teljesítményünket. Tudni kell, hogy a versenyeken nem ellenfeleket, ellenségeket látunk, hanem barátokat, játszótársakat. A feleségem, Csilla éppen ezért alkalmanként szándékosan nem teszi fel az olvasószemüvegét, miközben diktál nekem, szándékosan gyengítve az eredményünket. Ha ilyenkor rákérdezek nála, mi az oka az akár nyolc századmásodperc eltérésünknek, meg szokta kérdeni, „Miért, számít?”. Mire én természetesen nemmel felelek, hiszen nem kell mindent megnyernünk, mert mi játszani jöttünk a játszópajtásainkkal… De visszatérve a nyugalomra, görcs, nagy akarás nélkül megdöbbentően jó eredmény érhető el. Megfigyeltem magamon, hogy jól bírom a folyamatos terhelést, rövid és hosszabb távon egyaránt, nehezen jövök ki a sodromból, talán ez lehet sikereink egyik magyarázata.
– Az autónak mekkora közrehatása van az 1/100-as versenyek sikerére?
– Véleményem szerint a jó eredmény nem autófüggő, legfeljebb annyiban, mennyire ismeri a sofőr a jármű paramétereit, viselkedését. Ezen túlmenően azonban semmi jelentősége nincs. A hangsúly mindig az emberi tényezőé.
– A Szuperkupa következő állomása, a Budapest Classic Grand Prix mennyiben speciális a versenyző szemszögéből?
– E versenynek kétségtelenül rangot ad a főváros, mint helyszín, de egyébként minden Szuperkupa-rendezvény szervezője a lehető legjobbat hozza ki magából és a helyszínéből egyaránt. Az útvonalat, a cateringet, a rajt és a cél helyszínét, a hozzájuk kapcsolódó eseményeket mindenki nagyon színvonalas, profi módon rakja össze. Minden Szuperkupa futam különbözik a másiktól, de kivétel nélkül kiváló, élvezetes, jól szervezett rendezvények. Budapest plusz presztízzsel bír persze és nagyon sok emlékezetes sztori, vidám anekdota gyűlt már össze az itt rendezett futamokról, ezeket ma is szívesen idézünk fel a közös beszélgetések alkalmával. Nagyon izgalmas a fővárosi utakon versenyezni, semmihez sem hasonlítható érzés például a Hősök terén, vagy az Operánál pecsételtetni, illetve felhajtani a Vígszínház rámpájára. Ugyanúgy felejthetetlenek a Budapest környéki utak is, hiába, a Budapest Classic Grand Prix mindig élménydús verseny, ezért is várjuk már olyan nagyon!
– Feleségével, Erdélyi Zoltánné Csillával együtt örökös bajnokai a Szuperkupának. Okoz-e még ilyen címmel a zsebükben izgalmakat egy oldtimer-verseny?
– Minden ilyen megmérettetés előtt a kötetlen, „menjünk egyet túrázni” hangulatban ringatózunk, aztán ahogy közeledik a verseny napja, úgy fordul át a hozzáállásunk. Így nem pusztán élmény-, vagy kalandtúra lesz számunkra a soron következő verseny, hanem az izgalmak terepe. Mint amikor a vadászkutya szagot fog… Az 1/100-as futamoknál, a cella előtt éri el a tetőpontját az izgalom, aztán a cella után ismét hátradőlünk, lazítunk, miközben kanyarog alattunk az út.
– Sokan esküsznek talizmánokra, trükkökre, de a stopper kegyetlen ítélete ellen ezek többnyire hatástalanok. Mégis, miként lehet az átlagtartó futamokon minimális hibapontokkal autózni? Mi az immár évtizedes titkuk nyitja?
– Az átlagsebesség megtartása nem egyszerű, de vannak jó minták, amire támaszkodhatunk. Számomra Luciano Viaro volt a példakép. Sajnos már nincs közöttünk a zseniális versenyző, de ő volt az, aki a cella előtt tíz-húsz méterrel elindult, majd határtalan nyugalommal, rezzenéstelen sebességgel, mint akit zsinóron húztak, haladt keresztül a cellán. A kulcsszó tehát a nyugalom, ezzel könnyen öt századmásodperc alá szorítható az eltérés.
– A nyugalom mellett van egyéb trükkjük?
– Egyről leránthatom a leplet, de vele éppenséggel ellentétes eredményt szoktunk elérni, vagyis rontjuk a teljesítményünket. Tudni kell, hogy a versenyeken nem ellenfeleket, ellenségeket látunk, hanem barátokat, játszótársakat. A feleségem, Csilla éppen ezért alkalmanként szándékosan nem teszi fel az olvasószemüvegét, miközben diktál nekem, szándékosan gyengítve az eredményünket. Ha ilyenkor rákérdezek nála, mi az oka az akár nyolc századmásodperc eltérésünknek, meg szokta kérdeni, „Miért, számít?”. Mire én természetesen nemmel felelek, hiszen nem kell mindent megnyernünk, mert mi játszani jöttünk a játszópajtásainkkal… De visszatérve a nyugalomra, görcs, nagy akarás nélkül megdöbbentően jó eredmény érhető el. Megfigyeltem magamon, hogy jól bírom a folyamatos terhelést, rövid és hosszabb távon egyaránt, nehezen jövök ki a sodromból, talán ez lehet sikereink egyik magyarázata.
– Az autónak mekkora közrehatása van az 1/100-as versenyek sikerére?
– Véleményem szerint a jó eredmény nem autófüggő, legfeljebb annyiban, mennyire ismeri a sofőr a jármű paramétereit, viselkedését. Ezen túlmenően azonban semmi jelentősége nincs. A hangsúly mindig az emberi tényezőé.
– A Szuperkupa következő állomása, a Budapest Classic Grand Prix mennyiben speciális a versenyző szemszögéből?
– E versenynek kétségtelenül rangot ad a főváros, mint helyszín, de egyébként minden Szuperkupa-rendezvény szervezője a lehető legjobbat hozza ki magából és a helyszínéből egyaránt. Az útvonalat, a cateringet, a rajt és a cél helyszínét, a hozzájuk kapcsolódó eseményeket mindenki nagyon színvonalas, profi módon rakja össze. Minden Szuperkupa futam különbözik a másiktól, de kivétel nélkül kiváló, élvezetes, jól szervezett rendezvények. Budapest plusz presztízzsel bír persze és nagyon sok emlékezetes sztori, vidám anekdota gyűlt már össze az itt rendezett futamokról, ezeket ma is szívesen idézünk fel a közös beszélgetések alkalmával. Nagyon izgalmas a fővárosi utakon versenyezni, semmihez sem hasonlítható érzés például a Hősök terén, vagy az Operánál pecsételtetni, illetve felhajtani a Vígszínház rámpájára. Ugyanúgy felejthetetlenek a Budapest környéki utak is, hiába, a Budapest Classic Grand Prix mindig élménydús verseny, ezért is várjuk már olyan nagyon!
interjú: Szalkai Tamás fotó: Diósi Imre