Előző cikkünkben végig kísérhetjük Szabó László (barátai, jó ismerősei körében Szamócza) autómániájának történetét. Csakhogy Laci nemcsak ebben jeleskedik, hanem ezzel összefüggésben van neki egy másik: a gyűjtés. Ahol jár, amit meglát és keze ügyébe kerül, máris viszi. Mátrafüredi háza, úgy, ahogy rendszerezve, zsúfolásig tele gyűjtemény cókmókkal.
Az, hogy hogyan ivódott bele a halmozási szenvedély, elmeséli ő maga.
– Mátra gyönyörű fővárosában, 69 évvel ezelőtt Gyöngyösön születtem. Lokálpatrióta vagyok. Itt jártam iskolába, gépipari technikumba, voltam gépszerelő- és karbantartó lakatos, de semennyit sem dolgoztam a szakmámból – hanem buszozott és kamionozott. – 1989 óta úton vagyok, egész Európát bejártam, átmentem Ázsiába, Afrikába. Hárommillió kilométerig számoltam a megtett kilométereket.
Rendszerváltás után a Honda Hungária disztribútorokat és kereskedőket keresett: – Én 91-től 94-ig Honda márkakereskedővé avanzsáltam magam. Mindenfélével foglalkoztunk a búvárfelszereléstől kezdve a kertikapától a fűnyíróig. Az én üzletem a mezőgazdasági gépek, plusz motorkerékpár volt. Ezt csinálgattuk évekig, aztán szépen belebuktunk…
– akikkel Laci szerződött, kihátráltak mellőle, egyedül nem tudta folytatni: – Sajnos, megszüntettem a céget,
és innen jött az, hogy mitévő legyek – hozta a sors, Itáliában megismerkedett Schmidt Róbert étteremtulajjal, és a személyi sofőrje lett, majd az Eurotoursnál emeletes buszokkal hajtott: Barcelona, Tarragona, Athén, Kréta, Korfu… – Hetente 30 ezer kilométert mentem, most már leadtam 15-re.
Laci szenvedélyes gyűjtő, s ez családi gyökerekhez kötődik. – Apám nem dobott ki semmit, mert ki tudja, mondta, valamire majd jó lesz. És én tartottam és a mai napig tartom magam ehhez. Egy falumúzeumra valót örököltem. És ha már van egy nagy kezdőkészleted, akkor folytatod kell. Ez olyan, mint a drog, nem lehet abbahagyni – sörösüvegek, dobozok, korsók, poharak és persze, járműmodellek tucatjai (ezekből többszáz darab) … Amerre megfordult, üzletekben, kirakodóvásárokon, bolhapiacokon, üres kézzel nem távozott.
– Mai napig sírok, hogy eladtam annak idején az 500-as Fiatomat, a 2103-as Zsigulimat, a Zsukot, kevesebbnek éreztem magam, mintha kicsíptek volna az életedből egy darabot – ezért is igyekezett Laci ezeket is pótolni, legalább kis méretben, mint a Volkswagen 1 43-as modellt, ami a VW- mániájának része, nem beszélve a T2 Westfáliáról, amihez utánfutót is összehozott, és még rátett több lapáttal a t-shirtrengetegben kibukkanó VW pólókról. És persze Honda a fűnyíró, a vízszivattyú, a motor. Mindez, ahogy Laci mondja, párosult retrómániával is: 56-es, 60-as évekbeli képeslapokból tárol két raklapnyit, hasonlóképpen hűtőmágnesből, sőt, mi több, begyűjtött olajoskannákat, rendszámtáblákat, cipősdobozokat, országmatricákat, több tucat szalvéta-, cigarettadoboz- és kupakgyűjtemény sorakozik a múzeumnak beillő raktárban. – Ha valaki fölkarolna, csinálnék egy múzeumot!
Nem lehetetlen vállalkozás, aki rokonlékek,keresse Lacit múzeum ügyben! Ha valaki találkozni szeretne vele gyűjteményének két becses darabja valamelyikével, a VW T2 Westfaliával, vagy a Honda Prelude 4Ws-el majd minden veterános találkozón és kiállításon találkozhat vele.
szöveg: Váczy András, képek: Diósi Imre