– Erre a jeles évfordulóra nyitottunk egy új, időszaki kiállítást Energiamix a közlekedésben címmel, ami a közlekedésben felhasznált energiák részletezésével foglalkozik. Úgy gondoltuk, a kiállítást és az évfordulót közérdekű rendezvénnyel is színesítjük, így került megrendezésre a veterán jármű találkozó.
– Hány jármű vett részt az eseményen?
– Kétszáznál biztosan több autó és motorkerékpár volt jelen. A felvonulás végén a járművek az Északi Járműjavító mellett álltak meg, a hely viszonylag korlátozott, ezért a jelentkezési számot százötvenben határoztuk meg. Nagyon sokan jöttek még utólag is és természetesen nem küldtünk el senkit. A végére már jól összezsúfolódtak a járművek az Operaház és az Északi Járműjavító között.
– Hová, milyen irányba indultak a járművek?
– A Hősök terén volt a gyülekező, mondjuk úgy, hogy a Városligetben, a Közlekedési Múzeum régi helyszínének a közelében, aztán átvonultunk a leendő új múzeum helyszínére. Az új épület még nincs készen, de azért egy kiállítást rendeztünk ott, a régi helyszín emlékére.
– Megelőzte ezt valamilyen felhívás?
– Természetesen. Értesítettük a klubokat, magánszemélyeket, különféle facebook csoportokat a rendezvényről, ami komoly szervezési munkált igényelt.
– Kiemelne egy-két olyan járművet a csoportosulásból, ami különösen érdekes volt és amely felkeltette az érdeklődését?
– Nagyon sok irányba mehetnénk el, de természetesen szakmai elhivatottságból adódóan én a legidősebb, legérdekesebb járműveket emelném ki. A legidősebb jármű egy 1896-os Panhard-Levassor volt, és talán az egyik legismertebb gyűjtő, a Kisapáti testvérek egyike hozta el ezt a szépkorú gépkocsit. Ezen kívül a felvonulók között volt egy 1913-as, nagyrészt még eredeti fényezésű Studebaker. És természetesen, valamennyi olyan márka részt vett a rendezvényen, amely a veterán találkozókon is megjelenik. Voltak például Citroënek, Opelek, Moszkvicsok… Nagyon-nagyon színes volt a járműkínálat.
– Részt vett a felvonuláson a múzeum saját járművekkel?
– Igen, két BMW motorkerékpárral és három autóval. Az egyik magántulajdonban van, az egyik restaurátorunk járműve, a másikkal a múzeum vezetője, a főigazgató úr motorozott végig ezen a távolságon. És egy DS 21-es Citroënnel mentem, ezen kívül egy Pobjedát és egy ZIM-et használtunk a felvonuláson.
– A régi és az új múzeumhelyszín közötti út már-már időben és távolságban szimbolikusnak mondható: a Közlekedési Múzeum útja a Városligetből az Északi Járműjavítóba. Amikor megérkeztek a célhelyre, az Északi és az Opera Eiffel Műhelyház udvarházba, milyen program várta a résztvevőket?
– Délután öt óráig tartó programot szerveztünk, igyekeztünk a látogatókat szórakoztatni. Veterán körökben neves személyt is hívtunk: Lukács Ottót, aki tavaly a Motorcycle Cannonball Runt, az Egyesült Államok partjai közötti hatezer kilométeres túraversenyt teljesítette egy 1929-ben gyártott Méray Jap 600-as motorkerékpárral. Ottó erről tartott élménybeszámolót. Majd volt kiállításvezetés, a külső részen zenei programok, gyermekeknek kerékpáros akadálypálya, limonádé-szörpkóstolás, amit a X. kerületi önkormányzat biztosított részünkre, hozzá pedig marhapörkölt. A legfontosabbnak tartom, hogy a programok között a résztvevők kötetlen beszélgetéssel töltötték az időt.
szöveg: Váczy András, fotó: Diósi Imre