Nagy Gábor elsősorban a régi motorkerékpárokért rajong, de van nála esélye a hasonlóan koros autóknak is, feltéve, ha olasz mester tervezte őket. Gyűjteményéből egy 1974-es évjáratú Lancia Berlinát vett elő a kedvünkért, amely a rajongók szemében egyike az utolsó „igazi” Lanciáknak, lévén konstrukciója a Fiat hatalomátvétele előtt született, Gábor azonban nem ezért, hanem remek állapota miatt vásárolta meg a tágas négykerekűt.
Az olasz családi szedán nemcsak messziről, de közelebbről szemrevételezve is meggyőző képet mutat, előző gazdái bizonyosan óvták és vigyáztak rá, más magyarázat nincs a kondíciójára.
– A kilométerszámlálója öt számot képes megjeleníteni, vagyis kilencvenkilencezerig kalibrálták, ebben a Berlinában pedig negyvenötezer az állás. Ez jelentheti azt is, hogy száznegyvenötezer kilométer van mögötte, de a negyvenötezer sem kizárt, a kocsi állapota ugyanis kiváló – kezdte a négyajtós szedán bemutatását a tulajdonos.
A jármű egyáltalán nem szerepelt Gábor kívánságlistáján, azonban állapota felkeltette az érdeklődését.
– A kocsi egy ismerősömé volt, aki három régi motort adott érte. Az előző tulajdonos még Olaszországban vásárolta, kimondottan gyűjtői célból, de aztán valamiért mégis kiszeretett belőle – mondta el Gábor, akitől megtudtam, hogy elsőre neki is nehéz volt megszokni a Lancia megjelenését.
– A hetvenes évek elejének hangulatát hozza, vagyis letisztult, szögletes a karosszéria, éppen ezért nem is túl érdekes. Elől szerencsére van némi kerekítés, gömbölyűség, de ezzel véget is ér a formai játék. Ez a példány azonban az állapotával kitűnik a társai közül, rozsdamentes, törésmentes, a fényezése is eredeti – mondta el a tulajdonos, majd folytatta.
– Amikor megvásároltam a kocsit, hazavittem és otthon kivettem a dugókat a küszöbből, hogy meggyőződje az állapotukról, arra pedig felkészültem, hogy rozsdát találok. Nos, a küszöb belsejében egyöntetű, fekete bevonatot találtam, vagyis a karosszériát láthatóan megmerítették valamilyen konzerválóanyagban. Az első féktárcsánál sem találtam rozsdát az agynál, még eredeti fékbetétek voltak a kocsin, szóval úgy gondolom, kár lett volna kihagyni a vásárt, ez egy ritka jó állapotban fennmaradt Berlina – foglalta össze kedvező tapasztalatait a Lancia gazdája.
Az autót állapotán túlmenően műszaki megoldásai is figyelemreméltóvá tették Gábor szemében, aki autószerelőként és érdeklődő szakemberként egyaránt díjazta az olasz mérnökök szakértelmét.
– Elöljáróban el kell mondanom, hogy nem rajongok a boxermotorokért, ezeket ugyanis nem olyannak ismertem meg – például a bogárhátú Volkswagenben -, mint amelyek kiegyensúlyozottan járnak. Amikor először néztem be a Lancia motorterébe, csalódással vettem tudomásul, hogy ebben is boxermotor van, amikor azonban beindult a hajtómű, azonnal meggyőzött. Tudni kell, hogy a tankönyvek szerint az ilyen motorok az egymással ellentétes irányban mozgó tömegek és erők miatt tökéletesen kiegyensúlyozottak és rezzenéstelenek lehetnek. Nos, a Lanciánál a tervezők el is érték a tankönyvi állapotot, ha a lecsukott motorház mellett állunk, a kocsi soros négyhengeres, de akár hathengeres autókat megszégyenítő módon jár, a karosszéria, a kipufogórendszer pedig mentes minden vibrációtól – mondta el az elégedett tulajdonos, akit az autóval kapcsolatos további terveiről is kérdeztem.
– Eredetileg az OT-minősítés volt a célom, azonban az autó hiába van a „nem kell semmihez hozzányúlni” állapotban, a futómű, a bölcső és egyéb alkatrészek homokszórását, festését nem úsztam volna meg a muzeális vizsga előtt, így inkább a normál forgalomba helyezést választom. Az autó a regisztrációs díj befizetésével jogosulttá válik majd a rendszámra és így fogom használni – tudtam meg Gábortól, aki az autó teljesítményével is elégedett
– A kétliteres motor egyetlen kéttorkú Dell’Orto karburátorral is képes a száztizenöt lóerős teljesítményre, a boxermotor ráadásul folyadékhűtésű, a karburátor pedig előfűtött, a vízkör tartja üzemi hőmérsékleten. A hűtőfolyadékot termosztát tartja a megfelelő hőmérsékleti tartományban, a rendszer pedig tökéletesen teszi a dolgát. Az autó képes a százhatvan kilométeres óránkénti sebességre is, a sok jó tulajdonsága miatt pedig már nagyon megszerettem. Még a formájával is megbarátkoztam az eltelt időben, pedig azzal kezdetben nem voltam kibékülve, de már tetszik, lényegében a nyolcvanas évek nagyon szögletes világát előlegezte meg, és a későbbi autókhoz képest még nagyon tetszetős nekem. A menetkomfort talán a Lancia legszerethetőbb tulajdonsága, egy kicsit az amerikai autókat idézi. Kanyarban billegős, ellenben egyenes úton nagyon kényelmesen fut, a kátyúkat pedig szinte észrevétlenné teszi – közölte végezetül Nagy Gábor.
A Fiat hatalomátvétele előtt, már 1969-ben előállt a Lancia egy méretes családi autóval, a Tipo 820 néven is ismert 2000 modellel, amelynek négyajtós szedánváltozatát Berlina néven forgalmazták.
A gépkocsi a gyártásból akkoriban kivezetett Flavia utódának számított, tervezője, Piero Castagnero lényegében annak utascellájához illesztett új, szögletes megjelenésű első- és hátsórészt, így készült el az utód. A szögletesebbé alakuló formavilág nemcsak a megjelenést tette modernebbé, de a motorteret és a csomagteret is tágasabbá varázsolta.
A Fiat vezetése az autó alkalmazása során felhasznált drága anyagok – bőr, fa, plüss –, valamint a beépített, vagy rendelhető extrák miatt eleinte nem támogatta a 2000 modell gyártását, végül 1971-ben mégis zöld utat kaphatott, bár addigra formavilága és technikája kissé elavult. Ennek a körülménynek, a visszafogott reklámkampánynak és a magas árnak köszönhetően tizenötezernél is kevesebbet készítettek e szedánból.
A Flavia kétliteres, benzinüzemű boxermotorja tovább élt a 2000 modellben, lényegében csak annak üzemanyag-ellátását modernizálták, így elérhetővé vált a 115 lóerős teljesítmény, a modern Bosch befecskendezővel pedig 126 lóerőre lett képes ugyanez a blokk. A felfüggesztések továbbra is függetlenek maradtak, hátul megőrizte uralmát a laprugó, a komoly teljesítményhez pedig természetesen rásegítővel működtetett négy tárcsafék járt. Az utolsó példányok 1974-ben készültek el, a Gamma néven forgalmazott utódmodell már jóval szerényebb minőségű gépkocsi lett.
Lancia 2000 Berlina
Jelleg: négyajtós családi szedán
Elrendezés: orrmotor, elsőkerék-meghajtás
Gyártási időszak: 1971-1974
Darabszám: 14319 darab
Motor: négyhengeres benzinüzemű boxermotor, 1991 cm³
Teljesítmény karburátorral / befecskendezővel: 115 / 126 LE
Váltó: ötsebességes kéziváltó
Hosszúság: 4620 mm
Tengelytáv: 2650 mm
Szélesség: 1610 mm
Magasság: 1460 mm
Saját tömeg: 1235 kg
Végsebesség: 175 km/h