Kilencedik alkalommal rendezett veterántalálkozót június 16-18 között az Oldtimer Club Pécs a Zalaszentgróti Kiállítás és Camping Termálfürdőben. Pénteken reggel indult a csapat Pécsről, a Makay úti TESCO parkolójából, majd mintegy 180 kilométer megtétele után érték el a célállomást. Arról, hogy miként zajlott a veterános összejövetel, Mott Jánost, a klub elnökét kértük fel élménybeszámolóra.
– Hogyan indult kilenc évvel ezelőtt ez a találkozó?
– Egy klubtagunk ötletéből született meg a gondolat. Régebben Fiat 500-asokkal járt néhányszor Zalaszentgróton, általa ismertük és kedveltük meg a helyet. Ez egy kis, csendes termálfürdő, ahol a medencék mellett nagy zöldterület van, és ezen a területen lehet kempingezni. Kilenc évvel ezelőtt nagyon hideg, nyirkos idő volt. Nagyjából tíz autóval vonultunk fel és majdnem halálra fagytunk. Ennek ellenére nagyon megfogott az a lehetőség, hogy éjszaka is bemehettünk fürödni a medencékbe. A fagyoskodás elmúltával, hajnali négy órakor, amikor már felmelegedtünk, jót beszélgettünk, és ez a hangulat, ez a miliő annyira megfogott bennünket, hogy ettől kezdve egyre többen járunk ide minden évben.
– Mennyien jöttök össze általában?
– Volt olyan alkalom, hogy száznál is többen voltunk a zalaszentgróti strandon a járművekkel együtt, de harminc-negyven autó biztosan mindig összejön, vagyis legalább hatvan-nyolcvan főről beszélhetünk. A mostani alkalommal is körülbelül hetvenen lehettünk, és nagyon sokan, köztük én is, csak azért vettem sátrat, hogy Zalaszentgróton kempingezhessek. Sajnos, itt más megoldás nincs: sátor vagy lakókocsi. A többség a zalaszentgróti hétvége miatt lett kempinges. Eleinte átmentünk kirándulni Sárvárra vagy ismerkedtünk a környékkel, de aztán annyira megtetszett a fürdő légköre, hogy nem járunk onnan sehová. A kemping megközelítése is kötetlenül zajlik, aki ráér, Pécsről péntek délelőtt indul, aki nem, az délután, munka után vág útnak.
– Mivel telik az idő megérkezés után?
– Sátorveréssel. Aztán előkerül a bogrács, kezdődik a főzögetés, a sütögetés. Igazi kerti hangulat, azzal fűszerezve, hogy magunk vagyunk a kempingben.
– De azért egy kiállítás is belefér?
– Ez teljesen egyértelmű. Mivel mindenki a veterán járművével jön, azokkal szépen fölsorakozunk a strand bejáratának környékén a fürdővendégek örömére. Miközben nézegetik az oldtimereket, mi egy közeli büféből figyeljük őket, és osztozunk a kiállítás sikerében. Szóval ez a fürdővendégek és veteránosok lazítós hétvégéje.
– Kérlek, említs meg néhány, sikert aratott járművet!
– Egy régi vendégünk, Magyar Zoltán, két szép Opel Kadettet, egy 1-est és egy 2-est hozott. Volt egy Vauxhall Viva, egy Zaporozsec, volt friss OT rendszámú, kétütemű, kocka Wartburg is, nagyon szép állapotban…
– Gondolom, lazítás, fürdés, bográcsozás és ráérős beszélgetés mellől nem hiányzott a zene sem?
– Hogyne, magától értetődő! Van egy nagy klubsátrunk, annak egyik részét zenesarokká alakítottuk ki. Egy zenésztársunk ott szolgáltatta a zenét pénteken, szombaton pedig egy másik zenész jött hangulatot kelteni. Maga a helyszín egy aszfaltozott kosárlabdapálya, oda telepítettük az említett sátrat, meg egy kis sörcsapot, abból nyomtuk magunknak a sört. Egy másik sátor alatt sörpadokat helyeztünk el, ott lehetett hörpinteni. Tehát egy teljesen komplett szórakoztató rendszert építettünk ki hangberendezéssel, kihangosítással, meg mindazzal, ami kell. És így jó zenével zártuk a napot. A hangulat pedig pazar volt! Annyit még hozzátennék, hogy az Oldtimer Club Pécs minden évben egyszer összejön a régi Fiat 500-ok baráti körével és a Zalaegerszeg környéki veteránosokkal. Velük is jót beszélgettünk a hajdani élményekről, barátságról… – fejezte be a Zalaszentgróti Veterán Találkozó kellemes hangulatban eltelt találkozójának bemutatását Mott János.
szöveg: Váczy András