A veteránautós világ nélkülözhetetlen szereplői a restaurátorok. Többségük szakirányú képzettség után, a klasszikus járművek iránti, odaadó szeretettből fakadóan fog bele a műszaki – és nem túlzás! -művészi munkába. Ugyanakkor a Bánki Donát Gépész- és Biztonságtechnikai Mérnöki Karon minden évben indul négyféléves, másoddiplomás szakmérnök képzés, illetve nem mérnöki végzettségűeknek szóló szaktanfolyam, ahol a hallgatók megismerkednek a járműtörténettel, a gépjármű szerkezettannal, anyagismerettel, méréstechnikával, restaurálási technológiákkal, muzeológiai és jogi ismeretekkel egyaránt.
Mindezek részleteiről beszélgettünk Hervay Péter képzésvezetővel.
– Mikor indult a veterángépjármű-restaurátor szakmérnök/szaktanfolyam?
– 1908-ban készült az első Ford T-modell, annak százéves évfordulóját megünnepeltük az iskolában és mintegy hároméves előkészítő munka után 2010-ben indult el a képzés.
– Valószínűsíthető, felmerült jogos igény állt a szak indítása mögött?
– Tulajdonképpen igen, noha ez ismeretlen terület volt. Németországban képeznek restaurátorokat, karosszériás, fényező, kárpitos, villamossági szakmunkásokat, de felsőfokú jelleggel sehol. Angliában is van egy iskola, amely hasonlóképpen működik, három év képzés során az első év elvégzésekor szakmásítanak.
– A honlapon megtalálható egy ismertető, de arra kérem, hogy keretezze, hogyan folyik a képzés! A négy félév alatt mit tanulnak a jelentkezők?
– Következő nagy témacsoportokra oszlik a képzés: járműszerkezettan az 1970-es évek közepéig, motor, üzemanyagellátó rendszer, futómű, felépítmény… A motorkerékpárok szerkezetével a motorkerékpár-szerkezettan tárgyban külön foglalkozunk. Ez az egyik nagy témakörünk. A másik az anyagismeret témakör, ami négy részre bontható. Egyik a fémes anyagismeret. Vasak, acélok, bronz, alumínium, minden, ami a járműépítésben fémes anyagként előfordul, valamint az ilyen anyagok tulajdonságai, felhasználatóságuk.
A következő félév témája a nem fémes anyagok. Mi úgy mondjuk, hogy szőr, gumi, fa, textil, műbőr anyagok felhasználása, javíthatósága. A harmadik félévben a restaurálási anyagokat vesszük, ez lényegében kémia. Oldószerek, bevonók, konzerváló anyagok. És itt van egy felületvédelem címszó, ahol tulajdonképpen a járművek konzerválása, a felület megóvása a téma. Ez is eléggé kémiaorientált, átvesszük, hogy melyik anyag mivel nem fér össze, mivel kompatibilis. Van technológiás tématerület, megismertetjük a hallgatókat a korhű és korszerű technológiákkal és azokkal a fogásokkal, melyekkel régen járműveket készítettek, megmutatjuk az új, korszerű módszereket, egészen a 3D nyomtatásig bezárólag. Ma már nem kell mindent reszelgetni, van, amit nyomtatni is lehet. És ebbe a témakörbe tartozik a hegesztés, a hőkezelés, a lemezmunka. Van egy méréses tantárgycsoportunk, egyfelől a hagyományos, milliméterek világának technikája, és van másfelől egy járműmérés tantárgyunk, ahol a járművek különböző mérési lehetőségeit taglaljuk. Kompressziómérés, nyomásmérés, olajhőmérséklet-mérés, amit bontás nélkül lehet elvégezni. És van, amit bontásosan, a fődarabokat, alkatrészeket is le kell tudni mérni. Izgalmas például az egytengelyűség vagy differenciáltengely pontos bemérési technológiája. Van olyan, hogy járműalkatrészek mechanikája. Amikor valamit pótolni akarnak, akkor tudni kell, hogy milyen az igénybevétel, hogy a kiválasztott anyag, alkatrész megfelel-e a célra. Természetesen meg kell említeni a járművillamosság tantárgyat is. Minden képzésnél kötelező a munkavédelem, az ergonómia is tárgy. És szakdolgozat, záródolgozat készítés. Nagyjából ennyi…
– Része a képzésnek gyakorlati ismereteket nyújtó tantárgy?
– Igen, úgy hívjuk, hogy integrált gyakorlatok. Az elmélet mellett az iskolában mutatjuk meg, amit tudunk, amit pedig nem, azt olyan cégeknél, akik ezeket megfelelő módon el tudják végezni. Ebből is tudok néhányat sorolni. A hegesztést, hőkezelést és metrológia hosszmérést, járműmérést, vagyis amit meg lehet mérni, azt megcsináljuk az iskolában. Lemezalakítást külső munkahelyen csináljuk, megmutatjuk a partnereknél a hagyományos kézi és a CNC-s fémnyomást. Bemutatunk olyan céget, amelyik üzemszerűen restaurál, megismerik a hallgatók a technológiai felépítést, a kalkuláció készítését, a nyilvántartást, a munkafolyamatok dokumentálását.
– Restaurátorokkal beszélgetve az autókárpitos-munka külön témakörként szerepel. Önöknél hasonlóképpen?
– A kárpitosmunkáról annyit, hogy a hallgatók megismerik a különböző kárpitanyagokat, de az nem feladatunk, hogy kárpitosokat képezzünk. A képzés lényege, hogy olyan átfogó ismereteket adjunk, amelyekből mindenki a saját készségének, adottságának megfelelő részeket el tudja sajátítani.
– Van-e olyan tantárgy, melynek témája az autótörténet, az, hogy hol, mikor, milyen jármű készült?
– Van két ilyen tárgyunk. Egyik a nemzetközi járműtörténet. Végig megyünk időben a földrészeken. Ehhez kapcsolódik a nemzetközi autósport is. Másik a magyar járműgyártással foglalkozik, a hetvenes évekig bezárólag.
– Kik és hányan jelentkeznek egy-egy négy féléves képzésre?
– Az a helyzet, hogy önköltséges a képzés, viszont ehhez az kell, hogy tizennyolc-húsz jelentkező beiratkozzon. Indulás óta nem emeltünk árat és a tandíj változatlan 2025-ig.
– Hányan jelentkeznek?
– Érdeklődő mindig sok van. Huszonegy hallgató volt a végzős csoportban és ugyanennyi kezdett szeptemberben is.
– Jelentkezhetnek mérnöki diplomával és jelentkezhetnek érettségivel is. Mi a két csoport közti különbség?
– A képzés közös, a végkimenet más. Bármilyen, látszólag egymástól különböző mérnöki diplomával szakmérnök lehet, aki itt végez. Szaktanfolyamra jelentkezők sora is nagyon-nagyon változatos. Volt gyógyszerész, újságíró, közgazdász, műtárgyrestaurátor…
– Ennyi idő után milyen a visszajelzés? Hol tartanak a korábbi hallgatók, beszámoltak-e arról, hol tartanak? Valamiféle kapcsolattartás létezik-e velük?
– Hogyne! A csoportok nagyon összetartanak, rendszeresen találkozókat szerveznek. Én magam is sok volt hallgatómmal beszélgetek, javaslatukra a tantárgyak anyagának tartalma változik, formálódik. Igyekszünk az igényeket figyelembe venni, keresünk olyan avatott előadót, aki az adott témában otthon van, eszerint válogatjuk össze a kollégákat is. Idetartozik még, hogy sorra jelenünk meg kiállításokon, együtt járunk a veterán találkozókra, például az AMTS-re, ahol bemutatjuk a hallgatók és az oktatók munkáit. Érdekességként elmondom, hogy a fiúk egy Babettát szereltek össze a helyszínen, ami Görbe Nóra Linda-motorjának mása lett, még a kisrádiót is megszerezték hozzá. A színésznő dedikálta is a motort, majd a Vérlovagok, a Motoros Vérszállító Szolgálat Alapítvány javára árvereztük el, hétszázötvenezer forintért. Másik alkalommal egy ritka orosz Jatka robogót építettek újjá…
szöveg: Váczy András, fotó: Hervay Péter és Diósi Imre