Amíg lesznek olyanok, akiket vonz a veterán-életérzés, de nem szívesen vállalják a megfelelő jármű felkutatásával, beszerzésével, rendbehozatalával járó nyűgöket és bajokat, addig szükség lesz olyan szakemberekre, mint Berényi Zsolt. Hosszú évek veterános tapasztalatára építve alapított céget Oldtimer Automobil Kft. néven, az azóta eltelt három évben pedig klasszikus autók garmadájának talált már új gazdát.
– Néhány nappal ezelőtt bejárta a sajtót a hír, amely szerint a Horn Gyula, majd Áder János által egykor használt C-osztályú Mercedes gépkocsinak új gazdája lett. Meglepetten láttam a facebook oldaladon ezt a gépkocsit. Mesélnél róla?
– Ez az autó Horn Gyula és családja személyi használatú kocsija volt 1994-1998 között, 1998-tól 2003-ig aztán az Áder család használta, majd tartalékállományba került. 2008-ban a Köztársasági Őrezred nyugalmazott parancsnoka vette meg a leselejtezett, de persze tökéletes kondícióban lévő autót. Idén úgy döntött, hogy eladja, megkeresett, hogy engem érdekel-e. Mivel nagyon érdekes története van ennek a kocsinak, úgy döntöttem, hogy megveszem, igény esetén pedig akár bérbe adom.
– A hasonló, tehát nyolcvanas-kilencvenes években gyártott autók nagy mennyiségben fordulnak elő a kínálatodban. Ez véletlen, vagy szándékos döntés eredménye?
– Ezek az autók lettek most a legérdekesebbek, leginkább ezeket keresik az ügyfeleim. Ráadásul sok ilyen korú gépkocsi van most kimondottan jó állapotban, nem ritkán első gazdásak, a státuszuk is rendezett. Nagyon sok vásárlóm olyan harminc-negyven közötti fiatal, aki az első oldtimer autóját keresi és ez a korosztály éppen az ilyen korú autókat tartja vonzónak, mert ezek akkoriban voltak használatban, amikor a vevőim voltak apró gyerekek. Nekik nem tudnék eladni egy Ponton-Mercit, mert ahhoz nem fűződnek emlékeik. Ellenben egy R107-es kabriót, vagy egy W140-es „Bálnát” örömmel elvinnének tőlem.
– Egy W140-es ára nem veri már a csillagokat?
– Az elmúlt pár évben félelmetesen megdrágultak. A W140-es a kilencvenes évek státuszszimbóluma volt, ezért is olyan vonzó, gyerekkorunkban ezek elérhetetlen luxusautóknak számítottak.
– Van-e valamilyen specialitása az Oldtimer Automobil Kft-nek, ami megkülönbözteti egyéb veterános cégektől?
– A cégünk filozófiája az, hogy kizárólag saját tulajdonban lévő autókkal foglalkozunk, nálunk a bizományos értékesítés nagyon ritka. A fellelt állapotú járművekkel a megvásárlás után kezdődik az igazi munka. A célom a leletmentés, a veteránkorú autók állapotának konzerválása, megőrzése. Ár-érték arányban szép, jó és használható autókat szeretnék biztosítani a vevőknek, legoptimálisabb esetben OT minősítéssel. Készleten tartok projektautókat is, amiket a vevő a saját igénye szerint fejezhet be. A nálunk szokásos kezelésre saját kifejezést is alkottam, resto-kozmetikának hívom e műveletsort. Ezt leginkább gyári állapotban lévő, de régóta nem használt autókon érdemes alkalmazni, amelyeken eredeti a festés, a kárpitozás. Ez nem egy egyszerű autókozmetikai beavatkozás, gyakran foglal magába kisebb lakatosmunkákat, részleges fényezést, kisebb-nagyobb javításokat, hibás alkatrészek cseréjét, műszaki felújításokat is. Fontos kiemelni, hogy ez nem restaurálás, helyesen állagmegőrző felújításnak nevezném. Az biztos, hogy a folyamat végén a kocsi nem egyszerűen szebb, de jobb is lesz. Az eredmény összhangban van a törekvésemmel, hogy ne vesszenek el a jobb sorsra érdemes technikatörténeti emlékeink, használjuk őket tovább örömmel és szeretettel.
– Hogyan készítesz fel egy gépkocsit például az OT vizsgára?
– Egyszemélyes céget vezetek, alkalmazottak helyett alvállalkozókkal működök együtt. A szakipari munkákat megbízható szakemberek végzik el nekem, de az alkatrész-beszerzés, a munka koordinációja, illetve gépkocsik végső kozmetikája az én feladatom. A legtöbb időt és energiát az OT vizsgára szánt gépkocsi aljának és motorterének rendbe rakása igényli, ezt többnyire saját magam szoktam csinálni.
– Van-e valamilyen irány, típus, márka, amire specializálódsz? A facebook oldalad szerint széles a kínálatod.
– Szeretem a különleges autókat és általában gépjármű gyári állapota a legfőbb érv a választásban. Első tulajdonos, gyári fény, kevés kilométer. Ettől függetlenül többnyire Mercedeseket tartok a kínálatomban, de a Tavriától a Rolls Royce-ig bármi előfordulhat, kivéve az amerikai autókat. A különlegességek felkutatásával járó izgalom semmihez sem hasonlít, rátalálni egy hírből is alig ismert gépkocsira valami fantasztikus. Nyitott szemmel járok, most is van nálam például V6-os, 24 szelepes Citroën XM, de büszke vagyok a Fiat 124-es kombira is, minden kombi Zsigulik ősére. Utóbbi eredeti, gyári fényezéssel rendelkezik, egygazdás, megkímélt jármű. Előny nálam, ha a kiszemelt modell érdekesebb, ritkább kivitel, mert az ilyenek megmentése a szememben többet ér. Megelégedéssel tölt el, ha sikerül meghosszabbítanom egy ilyen jármű életét, például azzal, hogy gondos gazdát találok neki.
– Az feltűnt, hogy szép, jó, megkímélt autók sorakoznak az oldaladon. Ez speciális beszerzői módszer, kapcsolatok eredménye?
– Sok helyről jönnek az autók, a titok pedig nem is annyira titok. Megfelelő körültekintéssel, a korszakok és a típusok ismeretében kell válogatni. Nem szoktam megvásárolni a tökéletes állapotú, hibátlan és ezért nagyon drága autókat, ahogyan nemet mondok a filléres kocsikra is. Utóbbiak többnyire rengeteg törődést, nem kevés munkát és rengeteg ráfordítást igényelnek. Marad tehát a megkímélt, könnyen jó állapotúra hozható középmezőny. A resto-kozmetika valóban csodákra képes, elképesztő az előtte-utána állapot közötti különbség. A beszerzéseim egy részében kompromisszumot kötök, megveszek néha olyasmit is, ami hiányos, vagy rossz állapotú, de ilyenkor kell, hogy érdekes története legyen az autónak. Ezeket főleg projektként szoktam értékesíteni, mert sok évig tartó, átfogó restaurálásokra nincs felkészülve a vállalkozásunk.
– Mennyire nehéz ennyi autót megfelelő módon és helyen tárolni?
– A tárolás létező és jelentős probléma. Egy időben nagyjából harminc autót tudok megfelelő körülmények között, garázsban elhelyezni, a többi autó körforgásban van valahol a lakatos-fényező-kárpitos háromszögben…
– Milyen tapasztalatod van az eladókkal, vevőkkel kapcsolatban?
– Sokan szeretik a veteránokat és én ezt örvendetesnek is tartom, azonban gyakran találkozom olyan ügyfelekkel, akik nincsenek tisztában a szóban forgó jármű értékével. Az internet korát éljük, már az idős nénik-bácsik is jól tudják, hogy hozzávetőlegesen mekkora értéket képvisel a sufniban, garázs mélyén őrizgetett pókhálós autó. De néha nagy a csalódás, amikor kiderül, hogy az autós oldalakon milliókért hirdetett járművekhez képest a sajátjuk mégsem ér annyit, mert például sokkal rosszabb az állapota, alacsonyabb a felszereltsége, vagy éppen hiányos. Azt szoktam mondani, hogy van Zsiguli ötmillióért és ötvenezerért is… Reális érvekkel és szakmai tapasztalatokkal kell meggyőzni az ügyfelet arról, hogy a gépjármű valós értéke mekkora.
– Mi a legkomolyabb buktató az ilyen koros autóknál?
– A legnagyobb kockázat a hiányzó, hiányos, elveszett dokumentáció, a rendezetlen tulajdonviszonyok, a követhetetlen tulajdonosi láncolat. Az ilyen hibák miatt az autók a piaci értékük tizedét érhetik csupán. A másik nagy probléma az időjárás és a helytelen tárolás által okozott kár, például a korrózió. Esetenként az évtizedekig kizárólag garázsban tárolt autó is lehet menthetetlen, ha például magas volt a garázsban a páratartalom és elporladt a karosszéria. De nagy fejtörést okoznak az UV-sugárzástól megrepedt műszerfalak, szétfoszlott kárpitok is.
– Láthatóan a munkádnak élsz, szeretettel beszélsz a vállalkozásodról. Hogyan vágtál bele, milyen volt a viszonyod a régi autókhoz korábban?
– Közel harminc éve vagyok veteránautó-tulajdonos, de már gyerekkoromtól kezdve közel álltak a szívemhez az öreg autók. Az Oldtimer Automobil Kft-t három éve azért hoztam létre, mert a Covid után alaposan átszervezték a munkahelyemet. Tizennégy évig dolgoztam multinacionális cégnél, az átszervezések, átalakítások után úgy döntöttem, érdemes lenne kipróbálni magam vállalkozóként. Létrehoztam a cégem, az idestova huszonnyolc éve végzett veterános tevékenységem így három éve főtevékenységemmé vált.
szöveg: Szalkai Tamás , fotók: Berényi Zsolt, Diósi Imre