Jugoszlávia a II. Világháború után nem csatlakozott Sztálin keleti tömbjéhez, így iparilag sem függött tőle. Gépjármű ellátását nem a keleti modellekkel oldotta meg, hanem nyugati autógyárakkal üzleteltek. Az autók importját megtiltották államilag.
A ma is ismerősen csengő név a Zastava, Fiat licencek sorát gyártotta kragujeveci gyárában. A IMV Novo Mestoban Leyland és Renault típusokat szerelt össze. A legérdekesebb a Citroënnel alapított vegyesvállalat volt , melyet a francia gyártó teljes palettájának összeszerelésére hoztak létre 50%-os jugoszláv részesedéssel. A koperi Tomos segéd-motorkerékpár üzem CIMOS néven indította el összeszerelő üzemét. Ez az embléma került az innen kigördülő autókra is. 2CV , HY van, Ami8, Diane, Mehari, GS, DS, és CX gördültek le a szerelőszalagról. Viszont a Citroën csak belföldi forgalmazást engedélyezett. A Diánéból saját fejlesztésű DAK dobozos és Geri platós áruszállító is készült. A legnépszerűbb az 1971-től Nova Goricában összeszerelt GS (GA) és a CX volt. A GS nagy részét kerek ikerlámpával gyártották beszállítói gondok miatt. 1985-ben a Citroën leállt az alkatrészek szállításával és a CIMOS megszűnt.
