A nyolcvanas évek végén Japán gazdasága új lendületet kapott. Evvel együtt Japánban kialakult egy új dizájn-szemlélet ami az élet minden területén tetten érhető volt, megannyi ambiciózus fiatal japán formatervezőknek köszönhetően. A Nissan gyár vezetése úgy gondolta, hogy létrehoz egy független házi innovációs központot, a Nissan Pike Factory-t, melynek tervezői csapatát Niko Szakai ipari formatervező és társai alkották. Megjegyzendő hogy Szakai úr nem autótervező volt. Filozófiájuk amit a Nissan-al közösen kialakítottak a “Nosztalgikus Modern” más néven a retró futurizmus. Ennek a szellemében építettek kisautókat nem túl nagy példányszámban szigorúan japán piacra. Autóik játékos finomságukkal, retró gömbölyded formáikkal új stílust hoztak.
Első modelljük a koncepcióautó kategóriából kilépve mindössze 1000 darabos szériában legyártott BE-1 volt, amit természetesen piacra is dobtak Japánban 1985-ben. A korszerű technikát ( Nissan Micra) tartalmazó, múltat idéző aranyos kisautó akkora siker lett, hogy a megrendelőket lottó rendszerbe voltak kénytelenek sorolni, sorsolással döntötték el melyik megrendelő kapja meg az autót. Látván a belföldi piac lelkesedését a Nissan vezetői még három kisautó tervezésére adtak megbízást Naoki Szakainak és a Pike Factory-nak. Így született a Nissan Pao, a Figaro és a Nissan S Cargo. Bár ezek az autók nem nagy szériára készültek így az előállításuk igencsak drága volt, egy teljesen más játékos szellemet képviseltek mint a kor akkoriban szögletes autói. A Pike Factory termékeit japán vásárlóknak szánták. Nem is kerülhettek ki a szigetországból, csak egy bizonyos használati idő után. A Pao-ból másfél év alatt 50 000-t gyártottak. 1990-ben ért véget a széria. Ha nem vesszük figyelembe a kibocsájtási normáknak megfelelő katalizátoros, lambda szondás modern motort, a Japánban elengedhetetlen szervókormányt és légkondicionálót, külseje miatt már megjelenésekor is is jól mutatott volna bármely veterántalálkozón. Kedves játékos megjelenése jó érzéssel tölt el mindenkit. A formatervezői játék lényege:a 60′-as évek ikonikus kisautói jellemző részleteit egybegyúrni, így létrehozni újat jó ízléssel, hogy az embernek még deja vu érzése is alig támad, inkább mosolyogni van kedve. Mindezt persze minden apróság figyelembevételével, japán precizitással és technikai tudással létrehozva.
A hátsó ajtó az Austin A40, a külső ajtózsanérok és a kerek sebességmérő az első generációs Mini, a síküveg szélvédő és a csővázas tarisznyás ülések a Fiat Panda, a bordázott karosszériaelemek a VW Type 181, a felhajtható ablak a Citroen 2CV, a hűtőembléma és rácsozat az Aston Martin, valamint az autó sziluettje a Renault R4 előtt tiszteleg.