Az olasz származású Ettore Bugatti által 1909-ben alapított francia Bugatti márka méltán volt híres nagyszerű autóiról. Bár gyönyörű és megbízható luxusautókat is épített, hírnevét leginkább a versenysportnak köszönhette. Az 1920-as években szinte csak dobogós helyen szerepelt a Grand Prix versenyeken a 35-ös tipus különböző változataival. A Bugatti név fogalommá vált a gyorsaság és megbízhatóság szinonímiájaként. Természetesen ez az eladott autók számában is megmutatkozott. A 20. század első felében mintegy 8000 precíz kézimunkával és kiváló mérnöki tudással készült autó került ki műhelyéből.
Különösen kedveltek voltak, a versenysikerek után, az “utcai” versenyautói. Bugattit birtokolni rang volt és valahogy ez a név máig se vesztett régi fényéből az autókat ismerők táborában. Pedig a francia autógyártás ezen ékköve a többi nagy francia márkával együtt tűnt el még a 60-as évek elején. A Németh Veteránautó Múzeumban tett látogatásunkkor fedeztük fel ezt a gyönyörű Tpe 34-es Zagato karosszériás sportkocsit, amiről Németh úrtól megtudtuk, hogy ez az egy darab készült belőle. Nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban sok esetben a karosszéria elkülönülhetett az autótól, mivel külső karosszériaépítő cégek is építhettek rá saját stílusuknak megfelelő egyedi karosszériát, a megrendelő óhaja szerint. Ennél a példánynál Ugo Zagato műhelye kapta meg ezt a feladatot a vásárlótól. Ebben az időszakban Zagatonak ez volt az egyetlen közös munkája Bugattival. A T43 Grand Sport megjelenésekor 160 km/ó végsebességével világszenzációt volt.
Az autó kalandos múltját Jack du Gan kutató munkájából, a Bugatti Type 43 Register and Data Book-ból tudhatjuk meg: “A 43198-as modellt 1928. március 28-án adták át az Agenzia Generale-nak, Alberto Musy megbízásából Torinóban 78 000 frankért, hogy avval részt vehessenek az 1928-as Mille Miglia versenyen. Ki volt a versenyző aki hajtotta nem tudni. 1950-re Düsseldorfba került Hans Tolle tulajdonába a Zagato felépítménnyel melyet 1952-ben fényképeztek le Olaszországban BR 851-456 rendszámmal.
Ezt követően 1962 előtt Giess Pluim, a svédországi Sollentuna lakója vásárolta meg. Ő leszerelte a Zagato karosszériát, majd az autót Torsten Arrgardnak adta el, aki egy reprodukált Grand Sport karosszériával restaurálta az autót. T. Arrgardnak volt egy másik Grand Sport karosszériája is, amelyet Uwe Hucke-tól szerzett a Zagato karosszériáért cserébe. Uwe Huckénak pedig volt még egy tartalék, 19-es számú T34-es váza, amit a Zagato karosszériához szeretett volna használni. Végül ezt a kombinációt adta el Hucke egy Knebel nevű úrnak Németországban. Az autóban egy T44-es motor volt, ex 441167, és egy hajtáslánc, amit halála után fia épített fel és végül eladott. 2005-től Németh József tulajdonában van Magyarországon és jelenleg a Németh Veteránautó Múzeum megbecsült darabja.
Németh úr elmesélte, hogy mikor megvette ezt az autót, 90% ban megvolt hozzá minden. 2-3 évet vett igénybe a restaurálás. Egy érdekességet is megtudtunk tőle. Mikor ezek a versenyzésre épült Bugattik befejezték működésüket a versenypályán, új tulajdonosaik általában kicserélték a motorjaikat egy tartósabbra. A T34-es versenymotorjaik helyére egy T44-es motort építettek, ami az utcai autók motorja volt.