Szeptember 29-én a Mogyoródi úton újfent összejöttek az érintettek, az érdeklődők és a kíváncsiak a XX. Zuglói Veteránjármű Találkozó és Alkatrészbörze rendezvényen. Arról, hogy miként zajlott a már örökzöldnek mondható, hagyományos esemény, az Adler Sport Club elnökével, Fülöp Istvánnal beszélgetünk.
– Noha a Zuglói Veteránjármű Találkozó a XX. volt, nyilván igényelt valamiféle szervezési munkát. Kérlek, pár szóban térj ki erre.
– A szervezés muszáj, sőt, fontos, mert a helyszínt biztosítani kell, gondoskodni kell a kellékekről, a zenekarról, a táncosokról… Díjakat, könyveket, serlegeket kell rendelni, oklevelet nyomtatni, facebookon meghirdetni. Szóval, van mit tenni. És természetesen a találkozó lényege, hogy az autókat, motorokat meg kell hívni, legalábbis nem mindet, egyrészüket igen, és azokat rá kell bírni arra, hogy el is jöjjenek.
Volt, aki, több mint száz kilométerről jött, hogy itt megmutassa magát, például a Mátra motorokat Siófokról hozták, a semmiért nem tesznek meg százhúsz kilométert. Így aztán sikerült megrendezni úgy, hogy még büfé is lett. De, ami fontos: szeretjük csinálni!
– Cirka hány jármű jött össze?
– Szerintem kétszáz autó és körülbelül húsz motorkerékpár. Csúnya idővel indult a nap, a motorosok kimondottan nem szeretik, ezért aztán voltak olyanok, akik sajnos motor nélkül jöttek autóval vagy gyalog, mert ahonnan indultak, esett az eső. Nálunk viszont sütött a nap.
– Arra kérlek, említs meg két-három olyan autót, amelyet szívesen kiemelsz a hosszú sorból.
– Volt egy háború előtti Tátra, azt például nagyon szeretjük. Egy Adler Sport 1935-ból, amit szintén, ráadásul ritka darab, hasonlóképpen a gyönyörű szép BMV-501-es, a csodálatosan restaurált Fiat Multipla, és folytathatnám a sort az 50-es, 60-as évek szép autóikkal.
– Ilyen felhozatalhoz, kellő körítés is kell, ami nem megy csak rutinból, össze kell bizony hozni. Például a műsort.
– A program magja a veterán motor kiállítás, és amikor a háború előtti veterán motorok a színpad előtt álltak, belekezdett élvezetes zenéjébe más-más felállásban ugyan, a nálunk húsz éve a hangulat mestere, a Don Attila Band. És előadták látványos műsorukat kísérőik, a táncosok.
– És az esemény fénypontja a díjátadás?
– Azt bizony szintén megfelelőképpen meg kellett szervezni, nem mindegy, hogy a díjakat kik adják át. Sikerült zuglói vezetőket, zuglói tisztségviselőket, országgyűlési képviselőt megnyernünk. Ennek külön örültünk.
– Abból, ahogyan felidézted a találkozó emlékezetes pillanatait, számomra egyértelmű, hogy jól sikerült.
– Ez szóról szóra így van!
– Gratulálok!
interjú: Váczy András, képriport: Diósi Imre