Időnként felbukkan egy olyan gépkocsi, amely nemcsak a kortársakat ejti gondolkodóba, de még az utókor számára is kérdéseket vet fel, honnan vették a bátorságot a konstruktőrök, hogy elhagyják a kitaposott ösvény biztonságát és megalkossák a különlegességet. A Citroën Traction Avant modellje a múlt század harmincas éveinek közepétől kezdve borzolta a
Ha sportos Renault, akkor Gordini – évtizedeken át egy Olaszországban született zseni mérgesítette a francia gyártó autóit, olyan szakember, akit már életében „Varázsló” néven emlegettek. Mert korlátlan költségvetésből bárki tudott volna akkor is über-autókat építeni egy hétköznapi járgányból, ám ő szerényen és csillogó szakértelmére hagyatkozva szinte fillérekből volt képes megugrani
Ma, amikor az autók tervezésekor már elengedhetetlenek a nagyteljesítményű számítógépek és a komplikált számítások, alig hihető, hogy az egykori autóépítő mesterek még ránézésre, szépérzékükre hagyatkozva formálták az autókat. A hőskorszakban is voltak azonban, akik segítségül hívták a matematikai összefüggéseket és a tudományt, amikor karosszériákat alkottak. Malcolm Sayer egyike volt a