Az ötlet a Stránski fívérek fejéből pattant ki még a ’30-as évek közepén, Csehszlovákiában, a háromkerekű autók euópai ébredése idején. A példa az angol Morgan volt. A háború után kezdtek el nagyobb mennyiséget gyártani belőle, Oskar néven. Komoly igény volt a Jawa motorkerékpár motoros majdnem autóra. Hivatalosan rokkant járműnek gyártották. Magyarországra is így került be a hatvanas évek elejétől, már Velorex néven . Eleinte 250-es, majd 350-es Jawa motorral. Az SZTK- nál lehetett kapni orvosi receptre, bizonyos fokú rokkantság esetén, minimális térítéssel.
A köznyelvben csak Bőregérként emlegetett háromkerekűt később már nem csak az arra rászorulók birtokolhatták, sőt még személyautó rendszámot is kaphatott. Az itt látható modellt Csüllög zsolt restaurálta. Tizenöt éve vásárolta meg Jankó István gyűjteményéből, igen lelakottan de nagyjából hiánytalanul. A restaurálás során pótlandó alkatrészek beszerzésében sokat és lelkesen segítettek a Velorex klubbok. Pár éve már kész, de most került eladósorba.
Szántó Balázs lett a boldog tulajdonos. Gyermekkori szép emlékek fűzik a kis háromkrekűhöz. Nagypapájának volt ilyen és testvérével sokszor utazhattak vele az ülés mögtti kis bőrteknőben a falu utcáin. Mikor felnőtt lett és letette a motoros jogosítványt, megkapta nagyapájától az általa már rég nem használt Velorexet. Boldogan vezette árkon bokron át. Majd behívták katonának és miután leszerelt, hamarosan megnősült.