Hagyományosan a nyár közepén kerül sor a Motor Klassik szaklap Silvretta Classic versenyére, idén sem volt ez másként, július 4-6 között rendezték meg. Ilyenkor a csodálatos alpesi tájak útjait oldtimerek járják, a különleges esemény felelevenítésére Noszvai Andrást kértük fel, aki az előkelő második helyen végzett.
– Mit érdemes tudni a Silvrettáról?
– A Silvretta Classic nevű eseményt idén már huszonhatodik alkalommal rendezték meg. Én már 2001-ben ott voltam és nagyon megtetszett ez a versenyzési forma. Nem az átlagtartásról szól, a megmérettetés lényege az adott szakaszok előírt időre való teljesítése. Ez lett később a hazai 1/100-as versenyek alapja, amit továbbfejlesztettünk és mára bizonyos mértékig fejlettebb már a mi rendszerünk, mint az eredeti. Itt nagy szerepet kap a már jóval több mint száz itthoni verseny sikeres, minden váratlan esetre is kiterjedő lebonyolítása, a háttér összeszokottsága, rutinja.
– Honnan indult, mekkora távot járt végig a verseny?
– Képzeljük el, hogy amikor a németek Ausztriába visznek egy rendezvényt, annak milyen csodálatos vidékeket kell érintenie! A Silvretta a vorarlbergi részre terjed ki, egyébként néha át szokott menni Liechtensteinbe, vagy Svájcba is. Az esemény központja évtizedek óta hagyományosan a Silvretta-hágó aljánál Partenen, az utolsó lakott település, ahonnan a nagyon kacskaringós szerpentin elindul felfelé, a fizetős hágóig. Partenen egyébként nagyon pici helység, rendkívül aranyos, igazi alpesi vidék övezi. A régió turisztikai szervezete is támogatja az eseményt, mert a téli sportok élénk idegenforgalomára kiépült háttér nyáron bőven rendelkezik tartalékokkal. Ott van a sok szállás, ott vannak a csodálatos kiránduló helyek, nagy összefogással sok mindennel készülnek, hogy élénkítsék a turizmust. Maga a rendezvény kettő és fél-, de inkább háromnaposnak mondható, ami alatt idén 590 kilométert tettek meg a részvevők. Az első és a harmadik nap kicsit könnyedebb, a táv is rövidebb, míg a második nap kimondottan erős, nagyon kemény.
– Miben különbözik a második nap a többitől?
– Az első napon kora délután van a rajt, vagyis nem túl kimerítő a program. A második nap teljes, sok feladattal. A harmadik nap eseményeinek hosszát a díjkiosztó előtti, kiértékelési feladatok rövidítik meg.
– Milyen járműveket emelnél ki a felhozatalból?
– Száznyolcvan csapat nevezett klasszikus autókkal, legalább harminc márka képviselői vonultak fel az Alfa Romeótól a Volkswagenig. Volt F40-s Ferrari, Gullwing Mercedes, 507-es BMW, számtalan Porsche, rengeteg brit roadster, meg persze Alfák, Aston Martinok, Jaguarok. A legöregebb autó egy 1932-es Vauxhall volt, a legfiatalabb pedig egy 2002-es évjáratú Mercedes SL55.
– Te milyen autóval versenyeztél?
– Én már 2001-ben is azzal az 1971-es, ezres NSU-val vettem részt, amit 1999-ben a lányom születésekor vettem, és egyéves születésnapjára restauráltattam teljes körűen. Tulajdonképpen egy-két kivételtől eltekintve mindig lábon tette meg a háromezer kilométeres utat, csak néha vittük vonattal, vagy tréleren. Állandó résztvevőként nagyon jól ismerem a szervezőket, akik méltányolják is a verseny iránti szeretetemet. Valószínűleg az én autóm az, amelyik a legtöbbször vett részt a Silvrettán.
– Ki tudnál emelni egy-két személyes élményt?
– Navigátorom Vandulek Zoltán barátom volt, aki Ausztráliából érkezett e verseny miatt, az esemény a számára egy bakancslistás álom beteljesítése. Az előző két évben már voltunk itt együtt, de nem igazán brillíroztunk. Habár tavaly az első napon ötödikként végeztünk, történt egy fordulat, és elhatároztuk, hogy innentől koncentráltabban fogunk versenyezni. Éreztük, megvan bennünk a szükséges plusz, van itt keresnivalónk. Nagyon jól ment idén is, már az első napon benne voltunk az első tízben, a második napon az első húszban, aztán a harmadik napon másodikok lettünk! Nem is számítottunk rá, így nagy meglepetés volt, amikor az eredményhirdetésnél kiderült, a száznyolcvanas mezőnyben az abszolút második helyet sikerült kiérdemelnünk. Még egy érdekesség: a cseheknél is nagyon népszerűek ezek a versenyek, amiket a mi szabályzataink alapján kezdtek el csinálni. A hat kelet-európai csapatból egyébként mindegyik tudott szakaszt nyerni. El kell mondanom azt is, hogy Pásztor Tamás és felesége, Bata Évi egy Alfa Romeo Spiderrel szintén részt vettek a versenyen és a hetedik helyen végeztek!
– Ezek szerint a magyaroknak jól fekszik ez a pálya?
– Úgy mondanám, hogy az Oldtimer Szuperkupának, tehát a mi, magyar futamainknak nagyon jó a mezőnye. Folyamatosan vezetett oldalamon folytatásokban közölt beszámolóimban már többször is leírtam, akárhány hasonló versenyen magyarok indulnak, jellemzően az első tíz között végeznek!
szöveg: Váczy András, kép: Motor Klassik és Valker Dávid