A Rolls Royce vezetése jól reagált az ötvenes években a piac igényeire és megértette az idők szavát. Szakított az 1906 óta hagyományos alvázas konstrukcióval. Az önhordó karosszéria más dimenziókat adott. Tágasabb utastér, nagyobb sziládság, kissebb súly., korszerűbb futómű, stb. Nem utolsó sorban a hatékonyabb sorozatgyártás is könnyebben megoldható volt így.
Már 1954-ben felmerült a vezetőségben, a Silver Cloud III megjelenésével egyidőben, hogy a kornak megfelelően forradalmian átalakítsák a Rollsok konstrukcióját. 1958-ban megszületett a döntés és elkezdődött a formatervezés is. A feladat a gyár vezető formatervezőjére, John Polwhele Blatchleyre várt. Ő tervezte csapatával többek között a Silver Cloud, Bentlley Continental, Silver Dawn, Bentley R Type legendákat.
A Silver Shadow minden részletében is az ő elképzelései valósultak meg. Egy méltóságteljes, mégis modern szerethető forma lett az eredmény, melynek az elején ott díszelgett a hagyományos hűtőforma , rajta a „Flying Lady” ahogy már a kezdetektől az összes Rolls Royce-on. Belsejében az akkori legmodernebb technikával, minden addiginál tágasabb minden luxussal, kényelemmel felszerelt csendes utastérrel. A régi technikából egyedül a Silver Cloud V8-as motorját kapta meg. Az autót először az 1964-es Párizsi Autószalonon láthatta a közönség. Bár az ára 900 Fonttal drágább lett mint az akkoriban kapható Silver Cloud III-é, hatalmas siker lett. Ez lett a legnagyobb példányszámban gyártott Rolls Royce. Tizenöt év alatt 37000 darabot gyártottak és adtak el belőle. A hagyománytisztelők kezdeti fanyalgása ellenére az angol felső tízezer is azonnal megkedvelte. A legyártott darabszám felét a Szigetországban értékesítették. A másik nagy piac persze Észak- Amerika volt, de a világon bárhol rangnak számított egy Silver Shadow tulajdonosának lenni.
Divat lett ilyen autóval járni. A királyi családon kívül olyan hírességek is birtokolták mint Paul McCartney, Frank Sinatra, Tom Jones, David Bowie, Liza Minelli, Michael Caine, Freddie Mercury, Paul Getty vagy a japán császár.
A Silver Shadow gyártási csúcsa 1978-ban tetőzött heti 64 darabbal. Érdekesség, hogy a kétajtós és a hosszított változatot, amit 1969-től kínáltak, kiszervezték a Mulliner-Park Ward gyári karosszéria építőnek. Ők építették a kabrió és a zárt kétajtós Corniche sorozatot is.
Az 1977-ben kihozott Rolls Royce Silver Shadow II-es széria komoly változtatásokat hozott. A 6230-as V8-as motort kicserélték a nagyobb teljesítményű 6750-es V8-asra. Az automata sebességváltó három helyett négylépcsős lett. A régi konstrukciós kormányművet modernebb fogaslécesre cserélték. Javítottak a futómű hangolásán, a kipufogórendszeren és az utastérben már osztott légkondicionáló dolgozott. Külső szemlélőként a gumibetétes lökhárító tűnik fel, ami az amerikai biztonsági előírásoknak inkább megfelelt.
Hogy mennyire volt biztonságos autó volt az is bizonyítja, hogy L.I Brezsnyev, aki csendes moszkvai estéken imádott száguldozni, a Margaret Thatchertől ajándékba kapott Silver Shadow-ját ripityomra törte egy álló teherautó hátulján de ő maga csak minimális sérüléseket szenvedett. A roncsot meg lehet tekinteni a Riga Motor Múzeum kiállításán. Az angol autóipar talán legnagyobb időszaka volt ez, aminek csúcsán a Rolls Royce Silver Shadow-ja állt. Vele együtt sok más kiváló angol autó, E-type, Mini, Aston Martin, MG, Triumph, Rover gurult London, Párizs, Róma, New York és a világ más nagyvárosainak utcáin.
Diósi Imre, Pinterest