Hogy miért hívjuk Andrénak? A francia urat akitől vettem hívták Andrénak, válaszolt Kövesdi Dénes az autó tulajdonosa. Szerintem illik is rá a név. Visszafogott elegancia, kényelem és megbízhatóság jellemzi. Tizenöt éve egy hirdetésben találtam. Felvettem a kapcsolatot a tulajdonossal, egy idős úrral, aki újonnan vette az autót még 1973-ban. Egy klubtársam segítségével megbeszéltük André úrral, hogy elmegyünk megnézni a Mercedest. Felakasztottuk hát a trélert és irány Cote d’Azur, a kisváros Marseille és Nizza között volt , ahol a tulajdonos lakott.
A Mercedest kora ellenére kifogástalan állapotban találtuk. Látszott rajta hogy gondosan ápolták és garázsban tartották. Ez az autó ritkaságnak számít, ugyanis az injektoros hathegeres Coupe kivitelt csak két évig gyártották a facelift előtt. Ez volt a csúcsmodell. Egy-két apró, javítható festéshibán kívül más problémát nem találtunk rajta. Örömmel hoztuk el. Ahogy hazahoztuk, rá néhány napra már le is vizsgázott. Csak egy bölcső szilentet kellett cserélni.
Külön öröm volt amikor Noszvai András meglátta az autót és felajánlotta, hogy kiállíthatom a Vasúttörténeti Parkban általa megrendezett kiállításon. A sikertörténet itt nem ért véget. Az autó szerepelt egy Magyarországon is forgatott amerikai filmben. A film címe: Csajok Monte-Carloban. Nem használom gyakran. Csak találkozókra járok vele. Most voltam a Mercedes-Benz Csillagtúrán, de voltam vele a Chrono Classicon, a Budapest Classicon, sőt Hamburgban a Mercedes Állólámpás találkozón is egyszer.
A Hungaria Classicon párommal, aki a navigátorom is volt, és a barátaimmal evvel az autóval ünnepeltük a születésnapom. Párom meglepetésként azt is elintézte nekem, hogy az enyém legyen az 50-es rajtszám. Sok embernek tetszik „André” , még a BMW-sek is megnézik. Múltkorjában egy buszvezető engedett be a körforgalomba, gondolom az autó hátuljára is kíváncsi volt. Az igazat megvallva, nekem is nagyon tetszik. Különösen a színe és az, ahogy az oldalsó-hátsó ablak illeszkedik a tető elegáns vonalához. Hiába, Braq mester nagyot alkotott.
kép és szöveg: Diósi Imre