A szokásos tavaszi dátum helyett idén szezonzáróként került megrendezésre a 23. WOOD & Company Hungaria Classic, a legrégibb 1/100-s verseny. Október 13-án, vasárnap reggel több mint 80 veterán és néhány különleges youngtimer autó sorakozott fel a zsámbéki rajtnál, hogy Fejér megyében kalandozzanak. Délelőtt a Vértes dombjain és erdei útjain, délután Székesfehérvár és a Velencei-tó környékén. A verseny felidézésére a rendezőt, Noszvai Andrást kértük fel.
– Több újdonság lett beharangozva, melyek voltak ezek?
– Újak voltak a helyszínek, nagyon sok titkos feladat is volt, illetve ezeknek kombinációi. Több változással készülődtünk az útvonal kijelölésekor: a Székesfehérvár melletti börgöndi reptér volt a meglepetés. Ide nemcsak ebédre ugrottunk be, de a díjkiosztó vacsoráját is ugyanitt tartottuk. Az Albatrosz Repülő Egyesületnek köszönhetjük ezt a lehetőséget, amivel szeretnénk a jövőben is élni. Az már előzetesen látszott, a korábbi versenyeknél jóval magasabb pontszámok gyűlnek majd össze a végeredmény kiszámolásakor.
– Mennyi volt a verseny távolsága?
240 változatos kilométer várt a mezőnyre. A zsámbéki Notte Trattoriában igazi mediterrán reggelivel kezdtük a napot. Móron az ER-FA 2000 telep üzemcsarnokában egy feladatba épített titkos fokozta az adrenalinszintet és gondoskodott egyeseknél izzadós magyarázkodásról. Fehérvárcsurgón a Károlyi kastélyban pecsét és lelkes nézelődők, Iszkaszentgyörgyön mért feladat vártak.
Ebéd után, a délutáni feladatok előtt még egy kávézós TC-re beugrottunk a Pepita Carpit műhelyébe, hogy aztán Seregélyest, Zichyújfalut, Dinnyést és Velencét érintve visszaérjünk a reptéri díjkiosztó vacsorához.
– Milyen feladatokat kellett a versenyzőknek leküzdeniük?
– Szeretem izgalmassá, érdekessé tenni versenyeimet, sok külföldi rendezvényt is követek, melyekből sokat tanulok és merítek is. A szuperkupás mezőny profi szintre emelte ezt a megmérettetési formát, rendszeresen és eredményesen vesznek részt külhoni versenyeken is. Itthon ismerjük és érezzük azt a ritmust, amiben zajlik egy verseny, de bármennyire is vannak hasonló, vagy akár alapjaiban is eltérő kiírások, újra kell programozni a megszerzett rutint és tudást. Mivel a szabályzat szerint beszűkültek a hibázást tompító lehetőségek, még nagyobb figyelemmel kellett végrehajtani az 1/100-s feladatokat. Nem voltak üresjáratok, fél óránként, negyven percenként jöttek a századmásodpercre mért szakaszok. Ezek meglehetősen csalafinták voltak, nagyon nagy szórása lett a végeredmény pontszámainak.
– Mit értsük titkos feladatok alatt?
– Azokat, amik nincsenek benne az itinerben. Annyi megvan adva, hogy az útvonal során lesznek olyan mérések, amiknek hossza x méter, és ahhoz tartozik egy teljesítési idő, amik ebben az esetben váltakoztak: kilenc és hat másodperc, majd megint kilenc, hat, kilenc, és így tovább… Ezek akár a feladat közben, akár a végére téve is előfordulhattak.
Egyébként hozzáteszem, az időjárás rendkívül nagyon velünk volt, ami a legnagyobb marketinges egy ilyen rendezvénynél.
– Volt-e olyan jármű, bármi, amit szívesen kiemelnél?
James Dean Porsche Speedsterét, amivel ő versenyzett is, majd visszaadta a kereskedőnek mondván, nem elég gyors. Akkor vette meg azt az 550 Spydert, amivel aztán a halálos baleset érte. Szinte hihetetlen, de ez a Speedster itt van Magyarországon és nagy megtiszteltetésünkre az edzésen részt vett tulajdonosával.
– Beszéljünk a díjakról.
– Erdélyi Zoltán feleségével, Csillával a versenyt nyerte, de ők, mint örökös bajnokok, nem számítottak bele a Oldtimer Szuperkupa értékelésébe. A Szuperkupa értékelésében cseh barátaink, Albert Pance – Martina Fau győzött az1962-s E-Type Jaguarral (321 hp), harmadik Ertl Ferenc ifj. – Kornsée Fanni (350 hp) volt. A Szuper kategóriában Mózes Zoltán – Mráz Kata végeztek az első helyen, míg az Open első helyezettje a Dimitriy Dunaev dr. – Selianin Vladimir páros lett. Azt még érdemes lenne kiemelni, hogy a Szabó házaspár, Endre és Melinda idén szintén örökös bajnokok lettek. Ez azt jelenti, hogy ők bármikor ha indulnak, 300-as rajtszámot kapnak. A 100-as rajtszám első örökös bajnokainké, Erdélyiéké, a 200-as Ilkovics Ádáméké. Ennek lényege, hogy a többiek is bajnokok lehessenek a Szuperkupában, mert esetleg ők olyan szinten uralnák a mezőnyt, hogy a többiek nem tudnak eséllyel beleszólni.
– Összegezve, hogyan értékeled a versenyt?
-Komoly kihívás volt, nagyon jól sikerült.
– Gratulálunk!
interjú: Váczy András, fotó: Tálai Valéria, Keseű Gergő, Maros Kornél és Diósi Imre