A Fiat által készített, megfizethető autók domináns szerepet vittek a hatvanas években (is), olyan stílusos modellek készültek ekkoriban, mint az 1957 óta létező és töretlen népszerűségnek örvendő 500-as, a nála kicsit komolyabb 600-as, illetve az utóbbi leváltására szánt 850-es, amely tulajdonképpen betetőzte a farmotoros Fiatok evolúcióját, exkluzív változatai pedig régen és most is féltve őrzött kincseknek számítanak az értő közönség szemében.
A Fiat 600-as modellcsaládot 1964-ben cserélték egy kicsivel nagyobb, sokkal autószerűbb szériára, amely 850-es néven lett közismert. Érdekes módon a gyártó a saját nyilvántartásában 100-asoknak aposztrofálta az e sorozatba tartozó autókat, egészen pontosan 100 Grande volt a nevük – erre utal a 850-esek alváz- és motorszámában megtalálható 100G karaktersorozat is. A modellcsaládból elsőként – ahogyan az akkoriban megszokott volt – a családi szedánt, azaz Limousine-t ismerhette meg a közönség. E jármű külsejét Dante Giacosának köszönhetjük, aki figyelembe vette a közönség megváltozott igényeit is
A Fiat nem szakított a jól bevált sémával, így a 850-esek is farmotoros, hátul hajtott autók lettek, ennek köszönhetően viszonylag tágas lehetett az utasterük. A hátul elhelyezett, egységet képező motor, váltó és a hajtáslánc mellett a Limousine esetében egy negyvenliteres csomagtartó is helyet kapott a farban, elől pedig egy 180 literes üreg várta a csomagokat. Az utastér persze mai szemmel inkább szűkösnek mondható és az sem szól mellette, hogy mindössze két ajtón át közelíthető meg, ám 1964-ben – különösen az 500-as és 600-as Fiatokkal összehasonlítva – jelentős előrelépést testesített meg ez a gépkocsi. A konkurenseknek sem voltak ennél sokkal tágasabb autóik, elég, ha a Volkswagen bogárhátújára gondolunk… A családi gépkocsiként kínált Limousine tehát két felnőtt és két gyermek számára ideális utazóautónak számított.
A bemutatás évében rögtön két felszereltségi szintben, Normale és Super néven kezdték meg a 850-es Limousine forgalmazását. A 850 típusjelzés egyébként a motor lökettérfogatára utalt, e széria tagjait a 600-asok továbbfejlesztett, 843 köbcentiméteres hajtóműve mozgatta. Az általános felhasználásra szánt Normale modellekbe e motor 34 lóerős változatát építették be, A Super gyártmányok az erősebb, 37 lóerős motort használták. A Supernél is „szuperebb” Special 1968-ban jelentkezett, ez az autó nemcsak kényelmével és felszereltségével csábított, hanem az időközben debütáló 850 Coupe egyes technikai megoldásaival is. A mindvégig kétajtós karosszériával készített Limousine különféle változatai rajongásig szeretett autók voltak a maguk idejében és nemcsak Európa útjain voltak gyakoriak, 1964 és 1972 között nem kevesebb, mint 2,2 millió darabot adtak el belőlük, így vált ez a Fiat (is) nép- és világautóvá.
1965-től fogva a Fiat 850-es már nem csupán egy ügyes és praktikus, kisméretű családi autó szinonimája volt, hiszen forgalmazni kezdték a mediterrán hangulatot árasztó, sportosabb, 2+2 üléses változatot is, Fiat 850 Coupe néven. A klasszikus arányokkal rendelkező, izgalmas formatervű autó méreteiben hasonló volt a Limousine-hoz, azonban a lejtősen ereszkedő hátsó szélvédő miatt utastere immár csak szükség esetén fogadhatott be négy főt. A 2+2 üléses karosszéria a Centro Stile Fiatnál készült, tervezője Felice Mario Boano és testvére, Gian Paolo Boano volt, a jármű motorja 843 köbcentiméter lökettérfogattal rendelkezett, 47 lóereje pedig 135 kilométeres végsebességet biztosított a harmonikus formájú autónak.
A 850-esek igazi ásza, a korabeli aranyifjak és a jelenkori gyűjtők nagy kedvence azonban egy, még az előbbinél is vagányabb Fiat, a 850 Sport Coupe lett. A „sima” Coupe-től eltérően ez az 1968-ban debütáló változat már négy fényszórót viselt elől és hátulra is négy kerek lámpát kapott. A ferraris megjelenést fokozta az utastér hangulata is, persze egy olcsó Fiattól nem várt senki csodákat, megbocsátották hát neki a fautánzatot, a műbőrt és az olcsó krómozást. A Sport Coupe nemcsak könnyebb lett, mint a sima Coupe, de motorja is erősebb lett. A 903 köbcentiméteres, négyhengeres erőforrás ebben az autóban már 52 lóerőt teljesített. Sok ez vagy kevés? Nézzünk a naptárra és gondoljunk bele, hogy az 1968-ban bemutatott, kicsivel termetesebb Renault R6-os 1,1 literes motorból állított elő 34-45 lóerőt, de a már kimondottan sportautóként kínált Opel GT 1,1 literese is csupán 67 lóerőre volt képes.
A kupék harmadik sorozata 1971-ben mutatkozott be, kevesebb krómmal, karakteres orr- és hátsó résszel, illetve a műanyag-korszak előhírnökeként sok-sok plasztik alkatrésszel. Változott a lámpák mérete is, a harmadik sorozat tagjainak szintén négy, de immár azonos méretű első fényszóró jutott.
A kupék három szériája komoly sikert könyvelhetett el, 1965 és 1972 között 340 ezer darab koptatta az utakat.
A legkívánatosabb 850-es a maga idejében is drága autónak számított, de manapság is megkérik az árát egy akár csak hunyorítva autónak tűnő darabért is. Ez a Fiat 850 Spider, a kabrió, amely 1965-ben Genfben mutatkozott be és amely a fiatal Giorgetto Giugiaro egyik korai munkájának számított.
E nyitott, kétüléses autó már sportkocsinak számított 49 lóerős motorjának és 145 kilométeres óránkénti végsebességének köszönhetően.
Az 1968-as modellfrissítésnek köszönhetően mutatkozott a Super Coupe és a Super Spider is, sportos menetteljesítményhez független felfüggesztések jártak, előre keresztben elhelyezett laprugót építettek be, felső lengőkarokkal és hidraulikus lengéscsillapítókkal. A hátsó felfüggesztés is független volt, a lengőkarokhoz csavarrugókat és hidraulikus lengéscsillapítókat építettek be. A fékezést elől 227 milliméteres tárcsák, hátul dobfékek végezték. A Sport Spiderek külseje alig változott, egyedül a kissé átalakított orr-rész jelezte, hogy e gépkocsik már nem azonosak a „régi” Spiderekkel. Eltűnt a fényszórókat addig borító üvegbura, illetve az indexlámpák a lökhárító alá költöztek. A Sport Spiderek utolsó szériáját 1973-ban bocsátották útjára, a 850-es sorozat kabrióinak sikerét pedig jól jelzi, hogy 140 ezer darab talált gazdára belőlük.
szöveg: Szalkai Tamás, kép: Pinterest és Diósi Imre