
Az Alfa City pódiumán találkoztunk először evvel a ma már igen ritka Alfával . A Giulietta Sprintet 1954-ben kezdték el gyártani. A történetével részletesen foglalkoztunk egy előző cikkünkben. Most egy gyönyörűen restaurált darabbal kerülhettünk testközelbe. A restaurálása nagy kalandjáról a tulajdonost, Kiss Istvánt kérdeztük.
– Miért esett a választás pont erre a tipusra?
2013-ban láttam előszőr ezt a típust Salzburg-ban az Classic Expo –n , nagyon tetszett. Egy itthoni veterános ismerős akivel ott futottam össze, említette hogy tud Magyarországon egy eladó példányt.Kinyomoztam hol van. Novemberben már az enyém volt és boldogan vittem haza ( a boldogságom később árnyalódott )
– Mit lehet tudni az autó előéletéről?
A gyári anyakönyvi kivonat ( CERTIFICATO DI ORIGINE ) szerint 1958-ban gyártották és Németországba adták el. Magyarországra 1967-ben került , itt öt tulajdonosa volt, majd 15 év után kivonták forgalomból. Ezt követően még járt egy pár embernél akik megpróbálták talpra állítani, de nem jártak sikerrel.
– Milyen állapotban volt külsőleg és szerkezetileg?
Az autó szét volt szedve , a karosszéria nagyon rozsdás volt , a motor és a váltó szétszedve állt dobozokban,
– Mennyi ideig tartott a restaurálás?
Több mint nyolc év után kapott rendszámot, majd szét kellett szedni a motort, mert nem sikerült az előző csapatnak rendesen megcsinálni . A motor rendberakása további hosszú hónapokat jelentet. Összességében 10 év és 12 nap volt mire elkészült.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a restaurálás folyamán?
Hozzá értő mestereket találni és bizonyos ritka alkatrészeket beszerezni.
– Voltak azért beszerezhető alkatrészek is? Illetve hogyan sikerült áthidalni a problémákat?
A motorhoz, váltóhoz és az elektromossághoz hiányosan de hozzáférhetők voltak alkatrészek bár volt olyan is hogy két évbe telt mire találtam. Karosszéria elemek, krómok nincsenek már hozzá, így a hiányzókat le kellett gyártatni.

– Volt-e, van-e Magyarországon több Giulietta Sprint ?
Egy biztos volt ott még ahonnan én vettem, de nagyon rossz állapotban , átalakítva és erősen hiányosan. Az már szerintem menthetetlen.
– Ha jól tudom az évek során néhány korszerűsítésen esett át ez a típus, ez melyik és milyen évjárat? Illetve mik voltak a változtatások az első szériához képest?
A Giulietta Sprint-t 1954-ben jött ki . A típus 1958-1960 között alakult át a 750 sorozatról a 101-es sorozatra. A 750-ek karosszériája még kézzel készült fa sablonokra ( lásd melléklet ), de a 101- est már préselt lemezekből állították össze . Az enyém egy úgynevezett modello tranzitione, ( széria II-nek is szokták nevezni) , az 1958 májusi átállás kezdete után, a 200-ik legyártott darab. A változások : az orr részen megváltoztatták a krómokat, más lett a maszk és a középső embléma; hátul még a régi repülőgép mintájú rendszám világítás van és nagyobbak a lámpák elől hátul . Érdekesség még, hogy a küszöb alul nyitott de később már zártra módosították. A motor teljesítménye 65 LE –ről 80 LE nőtt.
– Mi a véleményed, mennyire vezethető a Giulietta mai szemmel?
Megállja a helyét a forgalomban. Ami zavaró az a dinamó gyenge teljesítménye. A szervo nélküli fék és kormányzás miatt fokozott figyelmet igényel a vezetése. Autópályázásra azért nem ajánlom mert 110 fölött nagyon zajos.
– Gondolom egy ilyen korú, ilyen szép autónak már lelke is van?
Úgy veszem észre hogy igen , egy érzékeny , kissé sértődékeny hölggyel tudnám összehasonlítani . Lehet hogy a kora (65+) miatt van ez ?
Diósi Imre