Az ötvenes évek Amerikájában a motorizáció gyors elterjedésével a balesetek túlélhetősége egyre nagyobb probléma lett. A Walter C. Jerome konstruktőr által megálmodott és 1958-ban bemutatott igen csak furcsa külsejű autó erre próbált kompromisszum mentes megoldást ajánlani. Ezen törekvése igencsak tiszteletre méltó. A groteszk Sir Vival10 ezer dolláros ára nem volt olcsó, de talán nem volt sok a túlélésért.
A vezető magasan egy toronyban, egy forgózsámoly tetején ül ami kettéosztja az autó első és hátsó részét. Mind a négy kerék egyenes futású, a középkormányzás az egész motort magába foglaló orr részt forgatja el. Az autó kerek lökhárítók segítségével így kizárttá teszi a frontális ütközést. A kabin tetején lévő fényszóró a orrészen lévő elforduló lámpatestekkel a kanyart is bevilágítja. A két ajtó biztonsági, a különleges csuklórendszernek köszönhetően ütközés után is nyitható. Az ablaktörlő szinkronban működött belső filccel borított párjával. Így küszöbölvén ki a párásodást. Ezek a megoldások egy sor jó gondolat megvalósításai voltak. A komolyabb laboratóriumi vizsgálatok csak egy évtized múlva hoztak kézzelfogható eredményeket, főleg Európában . ( Volvo, Mercedes). Walter C. Jerome egy Hudson Commodore-t épített át. A fura szerzet ma a Lane Motor Museumban található.
