Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
Bulvár
Gasztronómia
Lovassport
Webshop
Trimedio TV
Trimedio Rádió
Hírek
BMW álnéven: U. Ulrich Herrsching - Veterán Garázs Magazin

BMW álnéven: U. Ulrich Herrsching

Elég egy pillanat és dr. Néveri István BMW-je már meg is zavarja az embert. A gépkocsi magyar forgalmi engedélyéből kiderül, hogy ez egy 2002-es típusú BMW, azonban a német forgalmi engedélyben nyoma sincs a bajor autógyár nevének, ott készítőként az „U. Ulrich Herrsching” olvasható. Hogy is van ez? Szó se róla, igen kalandos a kilencvenes évek elején hazánkban forgalomba helyezett autó sorsa, érdemes hát megismerkedni történetével. A szálak kibogozásában a tulajdonos, dr. Néveri István volt a segítségemre.

Vácott, Néveri úr családi házának teraszán kávézunk, előttünk pedig ott csillog-villog a történet tárgya. Szemmel tartjuk. 

– Elöljáróban annyit, hogy egy Urlich Urlich nevű, német fiatalember beleszeretett egy magyar hölgybe, összeházasodtak, és mivel mindez a rendszerváltás idején történt, nem a feleség ment ki Németországba, hanem a férj költözött a Dunántúlra. Ott is élt, amíg meg nem halt 2014-ben. Amíg itt tartózkodott, itt volt vele az autója is, azzal járt dolgozni Németországba, évekig ingajáratban új otthona és München között. Nem is csoda, hogy 320 ezer kilométer van a kilométerórában – emelte ki a tulajdonos, majd folytatta a történetet.

– A fiatalember autószerelő mester volt, megvan a mesterlevele is. Emellett fantasztikus gyűjtő, rendkívüli ember is. Az autókon kívül például szenvedélyesen rajongott a régi zenegépekért, rádiókért, gramofonokért, én magam is láttam a gyűjteménye néhány darabját. Ezen felül megszállott balatoni vitorlás is volt. Amikor meghalt, az özvegye néhány dolgot meghirdetett a megmaradt tárgyakból, köztük a férje vitorlását is. A fából készült, Németországban épített műremek repülő hollandi felkeltette az érdeklődésem, azt szerettem volna megvenni. El is mentem a hölgyhöz, meg is kötöttük az üzletet, összecsomagoltam a vitorlást és már indultam volna haza, amikor megláttam egy letakart autót. A ponyva kockaforma járművet sejtetett, először Zsigulira számítottam és rá is kérdeztem. Az özvegy kikérte magának, kijelentette, hogy az nem Zsiguli, hanem egy BMW. Le is húzta a ponyvát, alatta pedig ott állt az autó, pontosan olyan állapotában, mint amilyen most. Nekem azonnal leesett az állam. Kiderült, hogy a hölgy egyáltalán nem akarja eladni, de azért megígértettem vele, hogy ha mégis úgy dönt, először nekem szól. Fél évvel később megvettem – közölte riportalanyom, aki akkor ismerte meg az autó valóban regényes történetét.

– Ez egy olyan BMW, ami nem a BMW gyárban készült – szólt a sommás összefoglaló, majd beszélgetőpartneremtől többet is megtudtam – Ulrich Berlinben élt, ott tanult, aztán Münchenbe keveredett és a BMW gyárban vállalt munkát. A hatvanas évek végén a BMW autógyár gyakorlatilag a csőd szélén táncolt, de végül a 2002-es, népszerű nevén a „nullakettes” BMW megmentette, borzasztó népszerű lett, több százezer példányban gyártották – bontakozott tovább a sztori.

– Ulrich is vágyott egy 2002-esre, csakhogy az roppant drága volt, nem engedhette meg magának, hogy bemenjen az első szalonba, és vegyen magának egyet. Mint hozzáértő szakember, elkezdte hát összevásárolni az eredeti alkatrészeket. Mint gyári dolgozó, kapott ilyen-olyan-amolyan kedvezményeket is, ez benne volt a pakliban – árulta el dr. Néveri István.

– Nem árt tudni, hogy ezeket az autókat hagyományos technikával gyártották. A motor és a porlasztó klasszikus konstrukció, minimális az elektronika, vagyis pontosan csak annyi, amennyi egy autó működéséhez kell. Így aztán a gépkocsi tulajdonképpen házilag javítható, de akár gyártható is. A motor 1969-es kiadású, a karosszéria későbbi, elől kocka-, hátul kerek alakú lámpákkal – tudtam meg a főbb adatokat, majd azt is, hogy Ulrich négy-öt év alatt beszerzett minden alkatrészt, végül aztán garázsában elkezdte az építést, az autó pedig egyszer csak elkészült.

Bár a BMW készen állt a nagy utakra, hiányoztak róla a rendszámok.

– 1978-ban Ulrich a bajorországi közlekedési hatósághoz, egészen pontosan a Bajor Közlekedési Minisztériumhoz fordult azzal, hogy forgalomba szeretné helyezni az autót. Kérdezték tőle, milyen gyártmány, ő pedig közölte, hogy BMW, azonban egyetlen hivatalos iratot, gyári garancialevelet se tudott felmutatni. Honnan is lett volna neki ilyen, amikor a kocsija a garázsában készült? Több tucat számlát mutatott hát az általa megvásárolt különböző BMW alkatrészekről, de hiába… Mivel az autó nem a gyárban készült, a BMW nem járult hozzá a névhasználathoz sem, és nem is vállalt érte garanciát. Így aztán Ulrich végül egyedi alvázszámot és egyedi forgalomba helyezési engedélyt kapott, nekem mindez megvan – közölte a furcsa BMW tulajdonosa, majd hozzátette:

– Az iratokon lévő záradék szerint az engedély érvényes a Német Szövetségi Köztársaság területén és Nyugat-Berlinben – aztán riportalanyom a legérdekesebb részlettel folytatta előadását.

– A kocsinak a keletkezés speciális körülményei miatt hivatalosan nem volt márka- és típusneve sem. Aztán lett. Mivel névnek a gyártóra kell utalnia, a gépkocsi azonosító táblájába a következő szöveget ütötték be: U. Ulrich Herrsching. Ugyanis Ulrich történetesen Herrsching városában lakott. Zseniális! Azóta is ezzel a márkanévvel fut az autó – szólt a „majdnem-BMW” eredettörténete.  

– Jellemző a magyar hatóságokra, hogy amikor Ulrich bement az első hazai okmányirodába a magyar forgalomba helyezés miatt, egy pillanatra megakadt az ügyintézés. A hivatalnok nézegette a német forgalmit, persze soha nem hallott korábban „U. Ulrich Herrsching” márkájú autóról, ezért kinézett az ablakon, majd megjegyezte „de hiszen ez egy BMW!”. Így lett aztán Ulrich házilag összerakott autójából Magyarországon BMW és nálunk azóta is ilyen márkanéven tartják számon, pedig soha nem járt a gyár falai között. Dióhéjban ez az autó története – szólt a valóban nem mindennapi történet csattanója. Dacára a házi készítésnek, ez a 2002-es semmivel sem bizonyult rosszabbnak a többinél.

– A gépkocsit Ulrich naponta használta, így érthető, hogy egy idő után kissé kopottas lett, ezért aztán egyszer már újrafényezték ugyanilyen pirosra, ezüst csíkkal. Nagyobb hibája egyébként soha nem volt, a belső tere kapott egyszer új kárpitot, de a szőnyeg még eredeti. Van az autóban egy plusz tank az eredeti tetejére hegesztve, hosszú utakon jól jött, ha nem akart az ember gyakran tankolni. Ha lesz rá időm, majd visszateszem a helyére a gyári tankot. Egyébként minden nap ezzel a kocsival járok munkába, természetesen a veterántalálkozókra sem indulok el mással. Gyönyörű, szépen indul, nincsen az égvilágon semmi baja – zárta le a BMW történetét dr. Néveri István.

Related posts