Heinz Melkus 1950-től együléses „szivarokat” épített Drezdában a keleti blokk autóversenyeire és maga is versenyzett. 1958-ban a Forma III Német Bajnoka lett. Melkus megálmodott egy csoda GT-t. Megvalósításához a Wartburg 1000-est használta fel. A háromhengeres kétütemű motor hengerenként kapott egy-egy porlasztót.A Wartburg futóművet változatlanul meghagyta. A motor a hátsó tengely elé került,előtte bukócső védte a versenyzőt. Az üzemanyagtartályok a keveréknek a küszöbökben foglaltak helyet. A szép vonalú karosszéria üvegszálból, az utaskabin és az ajtók acélból készültek. Abból dolgozott ami fellelhető volt az NDK-ban. Tükrök, kormánykerék, hűtőrács, hátsó lámpatestek mind előfordultak már valahol. Jó ízléssel rakta össze álmai autóját, Az autó alig volt magasabb 1 méternél. A felpiszkált kétütemű 70 Lóerejével 165 km/ó-val repítette a 850 kilogrammos versenygépet. 1968-ban készült el az első darab. Az NDK pártvezetése nem nézte jó szemmel a „nyugatias GT” születését, de Melkus elhitette, hogy azt az NDK születésének centenáriumára készítette Így megkapta a kért támogatást a gyártáshoz. Még 100 darab készült kis szériákban. Az utolsó sorozatban egy kétütemű V6 hengeres ( DKW F107) működött, mellyel már 210 km/ó végsebesség is elérhető volt. És a keverék kék füstje vidáman szállt tovább.
